Döbbenetes drámákat hoztak a Bayern eddigi BEK/BL-döntői

A Bayern München idén 36. alkalommal indult a legjobb európai klubcsapatok vetélkedésében. Korábban 13-szor szerepelt a Bajnokcsapatok Európa-kupájában, és 22-szer a Bajnokok Ligájában. Később lett meghatározó tényező a legnagyobbak játékában, mint néhány korábban sikeressé váló nagy csapat. Ám talán egyetlen olyan együttes sincs rajta kívül, amely az elmúlt 50 évben még rövidebb időre sem hiányzott Európa közvetlen élvonalából.

A Bundesliga 1963-as megalapításáig nem volt komoly tényező hazájában.

Ráadásul az akkor induló ligába nem fogadták el a nevezését, így a harmadosztályból kezdte meg a felkapaszkodást oda.

Talán éppen a méltánytalannak tartott döntés sokszorozta meg erejét, és szilárdította meg elhatározását, hogy szeretne nemzetközi szinten is meghatározó csapattá válni. Ez gyorsan sikerült. 1967-ben a Glasgow Rangers ellen hosszabbításban megnyert Kupagyőztesek Európa-kupájának döntőjében már szerepelt a későbbi nagyok közül Maier, Beckenbauer, Roth és Gerd Müller.

A Bayern München első nemzetközi sikere az 1967-ben megnyert KEK-döntő volt Forrás: DPA/AFP/Verwendung weltweit, usage worldwide/Schirner Sportfoto

1969-ben először lett bajnok a Bundesligában, így ekkor indulhatott először a Bajnokcsapatok Európa-kupájában.

Az a szereplés nem lett túlzottan hosszú, a francia St-Étienne már az első fordulóban búcsúztatta.

Pedig akkor már formálódott a később világverő csapat, nyolcan is tagjai voltak a keretnek azok közül, akik az első győztes BEK-döntőben szerepeltek. Ám akármilyen jó csapat alakult ki Münchenben, onnan nem messze egy még jobb jött létre. A Cruyff fémjelezte Ajax Amszterdam fantasztikus futballal kápráztatta el akkor a világ azon részét, amely követni tudta a nemzetközi sporteseményeket. A Bayern második BEK-indulása során, az 1972-73-as szezonban a vaksorsolásnak köszönhetően már a negyeddöntőben összekerült a kor két nagy csapata. Manapság egy ilyen csata, milliárdos nézettséggel menne,

akkor ezt Hollandián és az NSZK-n kívül nem sok helyen kísérték figyelemmel.

A hozzáértők látványos királycserére számítottak, ugyanis a szuper-Ajax a két korábbi évben megnyerte a sorozatot. És 1973-ban zsinórban harmadszor is. Ugyanis Amszterdamban átgázolt a bajor trónkövetelőn! A hazai 4-0 után már csak formalitás volt a visszavágó. A váltás váratott magára.

1973-ban a BEK-ben a Bayern-Ajax mérkőzésen a hollandok voltak a jobbak Forrás: AFP/Staff

De csak egy évig. 1974-ben a negyeddöntőben azért nem jöhetett létre a Bayern visszavágása, mert egy körrel korábban a bolgár CSZKA Szófia kiütötte az Ajaxot. Így a Bayern a nyolc között ezt a bolgár csapatot búcsúztatta,

az elődöntőben pedig a szintén fénykorát élő Újpesti Dózsát.

A döntő simának tűnt, mégis a 119. percben az Atletico Madrid még vezetett a sokkal esélyesebb müncheni gárdával szemben. Az utolsó pillanatban egyenlített a bajor csapat és az akkori szabályok szerint nem tizenegyes-párbaj következett, hanem két nappal később újra megmérkőzött a két gárda. Ekkor már érvényesült a papírforma és a Bayern 4-0-ra nyert. Ekkor ért először Európa csúcsára.

És az Ajaxhoz hasonlóan ő is a két következő évben megismételte ezt a sikert.

1975-ben a Leeds United elleni döntő nem tűnt annyira egyértelműnek, mint az egy évvel korábbi. És a Bayern sem volt olyan meggyőző, mint a '74-es finálé második felvonásában. Inkább az Atletico elleni első meccsen nyújtott teljesítményét másolta le. Az angol csapat szokásának megfelelően zakatolt a pályán, néha még Gerd Müllernek is védekeznie kellett. Ám a Bayern türelmesen kivárta, hogy ellenfele egy kis pihenőt tartson és lecsapott. A védekező középpályás Bule Roth és a nemzet bombázója, Gerd Müller talált be, ezzel nyerte meg a színvonalas meccset a német csapat. Pedig akkor még el sem hangzott Lineker mára legendássá vált véleménye arról, hogy a „végén mindig a németek nyernek".

1976-ban a francia St. Etienne ellen nyert BEK-et a bajor csapat Forrás: AFP

Egy évvel később is hasonló történt, de akkor egy unalmas találkozón. A Saint-Étiennek sokkal kevesebb esélyt adtak, mint a Leedsnek, de a francia csapat is közel került ahhoz, hogy győzzön a nagy Bayern ellen. Az 1976-os döntőben egyértelműen a rutin diadalmaskodott. A finálé után a győztes Bayern edzője, Dettmar Cramer azt nyilatkozta a szép játék elmaradása miatt csalódott újságíróknak, hogy ez BEK-döntő volt és nem bemutató mérkőzés.

Volt olyan szakíró, aki a mérkőzés legjobbjának a magyar játékvezetőt, Palotai Károlyt nevezte meg.

A Bayern tehát úgy nyert három BEK-et, hogy a döntők bármelyikét elveszíthette volna. Sőt, akár mind a hármat is. Akkoriban sokan nevezték szerencsésnek a csapatot, de ezen kvázi-mázlit később sokszorosan visszavette a sors tőle. Például 1982-ben, amikor ismét toronymagas esélyese volt az Aston Villa elleni finálénak. Még az angol fogadóirodák szerint is. Mégis a birminghami gárda nyert, és ezzel folytatott egy nagy sorozatot. Ugyanis a '76-os német siker után ez volt a győztesek névsora: Liverpool, Liverpool, Nottingham, Nottingham, Liverpool, Aston Villa. A Nottingham Malmö és Hamburg elleni győzelme sem volt éppen papírforma, de az igazi szenzáció ez az Aston Villa diadal lett. Főleg úgy, hogy a Bayern sokkal jobb csapat volt akkoriban, de a döntőben úgy teljesített az angol kapu előtt, mintha elátkozták volna.

Semmi különbség nem volt a két csapat között. Az döntött az angolok javára, hogy a mienknél kevesebb helyzetükből egyet értékesítettek." –

mondta a mérkőzés után a Bayern bánatos magyar edzője, Csernai Pál. És véleményét a győztes tréner, Tony Briton is alátámasztotta:

Szerencsésebbek voltunk, de erről nem tehetünk, csak megköszönhetjük a sorsnak.

A Bayern 1987-ben, a bécsi fináléban is egyértelmű esélyes volt a Porto ellen. Vezetett is, jól is játszott, el is dönthette volna a meccset, de a belga Ponnet játékvezetővel peche volt. Több mérkőzést befolyásoló ítélettel is sújtotta a csapatot.

Aztán a hajrában jött Madjer örökre emlékezetes megmozdulása és fordított a portugál csapat.

Lattek edző a meccs után azt mondta, hogy mindent precízen kidolgozott, egy félidőn át működött is a terv, de a szünetben játékosai mindent elfelejtettek a megbeszéltekből. Beckenbaur szerint a bajorok elbízták magukat, és elbátortalanította őket a portugálok kemény játéka.

Udo Lattek távozott az elbukott döntő után. Jött Jupp Heynckes, és jött három újabb lidércnyomásos szereplés. Ekkor nem volt feltétlenül a kontinens legjobb csapata a Bayern, de akár nyerhetett volna legalább egyszer. Viszont akkor uralkodott a történelem egyik legjobb csapata, a holland trióval színesített olasz AC Milan.1990-ben ellene az elődöntőben 180 perc után 1-1-re állt a Bayern, majd 210 után 2-2-re. Mivel Münchenben volt a visszavágó, idegenben nem lőtt gól miatt ez kiesést jelentett. Azt megelőzően, 1988-ban meg a negyeddöntőben hiába vezetett a Real ellen a hajrában 3-0-ra, kapott két gólt otthon, és a visszavágón kikapott 2-0-ra.

1991-ben pedig még pechesebb volt. Olyan négyes mezőnyből nem tudott a csúcsra jutni, ahol rajta kívül a Marseille, a Szpartak Moszkva és a Crvena Zvezda szerepelt.

Utóbbival szemben ugyanis a hazai 2-1-es vereség után Belgrádban egy agyonnyert meccsen hosszabbításra állt, ám az utolsó percben Augenthaler és Aumann közös erővel a saját kapujukba szerencsétlenkedték a labdát, és a Crvena Zvezda jutott a döntőbe. A balszerencsés középhátvédnek, Klaus Augenthalernek ez volt az utolsó momentuma a nemzetközi porondon, és a meccs után könnyezve búcsúzott:

Világbajnok vagyok, nyertem hét bajnoki címet a Bayernnel, csak a BEK-et nem tudtam soha megnyerni. És már nem is fogom."

Az elődöntő után nevezte Heynckes edzőt örök vesztesnek Uli Hoeness. A jövő igazolja, hogy tévedett. A Bayern pedig Heynckes utódaival három egymást követő évben ki sem harcolta a szereplés jogát a legjobbak között.

Amikor visszatért, 1995-ben már Bajnokok Ligájának hívták a sorozatot. Az elődöntőben megkapta a története második aranycsapatát összehozó Ajaxot. Mégis lett volna esélye a müncheni 0-0 után is,

ha az amszterdami visszavágón 4-1-es hazai vezetésnél Puhl Sándor játékvezető nem csak 11-est ad egy gólvonalon történő kézzel mentés miatt, hanem ki is állítja a szabálytalankodó mezőnyjátékost.

Így az Ajax szerepelt a bécsi döntőben és vetett véget a Milan-korszaknak. A Bayern pedig újabb két évet távol töltött az elsőszámú kupasorozattól. Ma már tudjuk, hogy ez egy olyan feltöltődési időszak volt, amelyet páratlan sorozat követett. Ugyanis 1998 óta csak egy Bajnokok Ligája kiírásból hiányzott.

A Bayern francia védője, Bixente Lizarazu (balra) a síró Carsten Jankert vigasztalja az 1999-es elbukott BL-döntő után Forrás: AFP/Patrick Hertzog

A visszatérése majdnem óriási sikerrel végződött! Három percen múlt! Az 1999-es Manchester elleni döntőről talán mindenki többet tud, mint bármely kötelező olvasmány hőséről. Úgyhogy arra a mérkőzésre kár is szót vesztegetni. Talán csak annyit, hogy előzetesen azonos esélye volt a két csapatnak a győzelemre, ám a játék képe alapján esélytelen volt az angol csapat. 91 percig. Ám a találkozó 94 percig tartott.

Így hiába vezényelte már a győzelmi kórust a lecserélt Matthäus, a Manchester United fordított.

Az ezredvégi mérlegkészítésnél talán Katona Józsefet idézhette az a Bayern szurkoló, aki ismeri a költőóriás művét: „nincs a teremtésben vesztes, csak én." A Bayern 30 év alatt mindössze háromszor nyerte meg a BEK/BL-t, miközben folyamatosan a kontinens közvetlen élvonalába tartozott. És alig felfogható és feldolgozható balszerencsével elbukott három döntőt, valamint további néhány alkalommal is kis szerencsével felérhetett volna a csúcsra.

Az új évezred sem kezdődött valami szerencsésen a Bayernnek. Egy szezonban négyszer találkozott az akkor nagyon erős Real Madriddal. Egyszer simán legyőzte, kétszer pedig nagyon látványosan lesöpörte. A csoportkörben otthon 4-1-re verte, Madridban 4-2-re, ez utóbbi mérkőzésen története egyik legjobb teljesítményét nyújtotta. Aztán az elődöntőben előbb a Real nyert otthon 2-0-ra, majd a müncheni 2-1-es hazai siker spanyol döntőbe jutást ért. És a Real meg is nyerte a BL-t.

Az ezt követő évben viszont a Bayern megszerezte negyedik kupagyőzelmét ebben a sorozatban.

Érdekes, hogy a Manchester és a Real elleni kettős győzelmek után a döntőben szerencse kellett a Valencia ellen diadalhoz. Itt valamit ismét ajándékozott neki a sors.

2001-ben a Bayern München a spanyol Valencia ellen nyerte meg a Bajnokok Ligáját Forrás: AFP/Olivier Morin

Ám az új évezred első évtizede további sikereket nem hozott. Egyre több vetélytárs bújt ki a földből, több csapat is ügyesebb (vagy rövidtávú sikerrel kecsegtető felelőtlenebb) játékos-politikát folytatva kipöckölte a kontinens legszűkebb elitjéből.

Ebben az évezredben eddig egyetlen alkalommal az is előfordult, hogy nem tudta kvalifikálni magát a BL-be.

Ez 2007-ben történt, és az élmezőnybe való visszakapaszkodás igénye miatt akkor változtattak vezetői az addigi átigazolás-politikán. Kimondták, hogy a vetélytársak által kierőltetett árversenybe nekik is be kell szállniuk. Így tették le egy új aranykor alapjait.

Talán a vártnál korábban, már 2010-ben döntőbe került a München, de ott nem volt esélye a néhány hónapra bombaformába kerülő Mourinho-csapat, az Inter ellen. Az addig vezető út során néha a szerencsét is segítségül kellett hívni. De a legendás német küzdőszellem is segített, hogy vesztett állásból is elbúcsúztassa a csoportkörben a Juventust, majd tavasszal a Fiorentinát és a Manchester Unitedet. A menetelés legsimább állomása az elődöntő volt, ahol a Fiorentina után a másik olyan csapatot is kiütötte, amely a magyar bajnok DVSC csoportjából érkezett. Ez utóbbi az Olympique Lyon volt, mellyel az idei elődöntőben is farkasszemet nézett. Lyonban ugyanaz lett az eredmény, mint most az egymeccses lisszaboni elődöntőben: 3-0.

A madridi fináléban azonban az Inter érvényesítette a papírformát.

Az élet nagyon gyorsan visszavágási lehetőséget adott a Bayernnek, hisz a következő évben már a legjobb 16 között találkozott a címvédő Interrel. Nyert Milánóban, de hazai pályán a hajrában kapott góllal kiesett. A következő évben, 2012-ben viszont ismét elérte a döntőt. Ráadásul hazai pályán, az Allianz Arénában vívhatta azt a mérkőzést a Chelsea ellen. Ezen tényen túl is minden mellette szólt. És kb. négyszer nyerte meg a kupát, de a végén mégis az esélytelen londoni csapat tagjai és szurkolói ünnepelhettek.

A müncheniek nyerhettek volna a játék képe alapján, majd amikor Thomas Müller góljával a 88. percben még vezettek, aztán a hosszabbításban Robben büntetőjével, és a 11-es párbajban, amikor Mata hibázott és még Neuer kapus is betalált.

Ám a BL-serleget a londoniak vihették magukkal.

A 2013-as megnyert döntő után a bajorok különgépe megérkezik Londonból Münchenbe Forrás: AFP/Uwe Lein

Aztán 2013-ban a négy éven belüli harmadik döntőjét már megnyerte a Borussia Dortmund ellen. 10 BEK/BL-fináléjából ötön diadalmaskodott, ötön elbukott.

Érdekes, hogy a tízből nyolcon, ő volt az egyértelmű esélyes.

És a döntőben produkált játéka alapján az Inter ellenit leszámítva az összes elveszítettet megnyerhette volna. Viszont a megnyert öt fináléjából négyet is elbukhatott volna, és ki tudja, mi történik az ötödiken, a Dortmund ellenin, ha hosszabbításra, esetleg büntetőpárbajra kerül sor.

A futball kiszámíthatatlan. És csak az érdekesség kedvéért van értelme ilyen gondolatokkal játszadozni. Az is furcsa, hogy 2013 óta, noha folyamatosan a végső győzelemre is esélyesek közé tartozik még az utolsó meccsig sem jutott. Volt ezekben a korai búcsúkban minden. Guardiola által eltaktikázott három elődöntő három különböző spanyol csapat ellen,

Kassai bíró hajmeresztő hibái után elveszített negyeddöntő,

Ulreich-kapus döbbenetes bakija miatt elbukott elődöntő, és a későbbi győztes ellen idegenben választott buta taktika.

Robert Lewandowski ünnepel, a Bayern 2013 után ismét döntőt játszik a Bajnokok Ligájában Forrás: AFP/Franck Fife

A lényeg, hogy 2013 óta döntőben sem szerepelt. Most ott lesz. És ha valaki csak annyit mond, hogy a 2020-ban eddig játszott 25 tétmérkőzéséből 24-et megnyert, és csak a Leipzig ellen játszott döntetlent a bajnokságban, akkor ezzel mindent elárult az idei döntő esélyeiről. Ám a Bayern szurkolók valószínűleg hallani sem akarnak esélyekről! Mert ismerik a múltat, a sok-sok balszerencsét, és tudják, hogy egy mérkőzésen bármi lehet.