A Balaton sorstalansága I. rész

Legtöbbünk számára talán ismerős a furcsa érzés, amikor a Balaton déli partján, sok helyen még ötszáz méter után befelé gyalogolva, jó esetben is csak a bokánkig ér a víz. Ez az elképesztő vízhiány csak az elmúlt években szúrt szemet a nyilvánosságnak, pedig lelkiismeretes, független (!) kutatók már évek óta küzdenek a problémával, és kongatják a vészharangot.

Miért? Azért mert a fenti összetevők körkörös kölcsönhatásban állnak egymással. Az el nem nyelt hullámenergia felkavarja a vizet, ez lassúbb ülepedést okoz, ami gátolja, csökkenti a víz felsőbb rétegeinek átlátszóságát, így a növényesedés nem tud megindulni. A hínármezőknek köszönhetően a felkavarodott iszap hamarabb leülepedett, így nagyobb lett a fenék átvilágítottsága, ezáltal a fotoszintézis határa 2,5-3,0 méter volt. Mára ez az érték egy méter körülire csökkent. A cél az eredeti határ elérése. A tóba most is jut tápanyag, amit a nem létező növényzet képtelen felvenni, de akkor hol raktározódik a tóba kerülő tápanyagmennyiség?

A fenti folyamatokat már nem tudja a természet egyedül kezelni; egyfajta huszonkettes csapdájával állunk szemben.

A tó szaporodó problémáinak hatására az 1970-es évektől intenzív kutatások folytak, melyek eredményeképp 1982-re elkészült a Balaton regionális rendezési terve. Ez a minisztertanácsi rendelettel életbeléptetett terv lett és maradt a tóval kapcsolatos beavatkozások elméleti és gyakorlati "bibliája". Számos ma is vállalható jó megállapítása (tápanyagcsökkentés-visszatartás, szennyvízkivezetés stb.) mellett alapvető hibája, hogy mindazok a biológiai átalakulások, melyeket el akarta kerülni, megjelenésének időpontjára a tóban már be is következtek. Az elkerülni kívánt planktonikus eutrofizáció (alga alapú) 1982/83-ra általánossá vált a tó egész felületén a bentonikus (növényzetalapú) eutrofizációval szemben. Erre a változásra így nem készülhettünk és azóta sem készültünk fel.

Emberi beavatkozás nélkül tehát már sem a megfelelő vízszint, sem pedig a Balaton növényzetének rehabilitációja nem elérhető. A problémák kezelésére a közelmúltban két koncepció is napvilágot látott: a Balaton "becsatornázása", valamint a Bujtor István által felvetett "sziget-koncepció". Beszámolónk második részében a fenti két alternatíva esetleges előnyeivel és hátrányaival foglalkozunk.

Rendelje meg az Aqua magazint!

Császár Zoltán és Fekete Péter