Kora tavaszi horgászkaland a Gerecsében

Nehezen, lassan, de szépen biztosan megérkezett a tavasz. A téli begubózás után egy igazi horgász már szinte remegő lábakkal fekszik le este, tudván, hogy hajnalban indul a vízpartra, az év első horgászatára. Így volt ez az [origo] állandó horgászstábjával is.

Számomra az első dobások már szerencsésen sikerültek, és igen hamar beköszönt az év első pontya. Ha eddig nem tette volna, ezután hallgasson az idősebb, rutinosabb horgászokra. Rengeteg egyszerű és jó tanáccsal szolgálnak, és mindig lehet tőlük tanulni. Ami még a fontos, hogy a helyieket is nagy figyelemmel hallgassuk, mert ők azok, akik igazán ismerik a tó viszonyait.

Míg a csoportunk egyik fele pontyozással volt elfoglalva, a többiek a faházak mögött lévő öbölben próbálkoztak pergetéssel, villantózással. Sajnos kevés sikerrel. Pedig idén végre beindult a tavon - a csuka és a harcsa mellett - a süllő is. Állítólag évekig nem evett különösebb intenzitással, de most sokan fognak. De kapás hiányában társaink hamar áttértek az Árendás-patak befolyásánál a pontyozásra, mivel a láthatóan alacsony vízben, az ágak és nádas közt igen komoly élet volt, így néhány dobás után nekik is jöttek a kapások és persze a szakadások is.

A könnyű, bár hűvös tavaszi szellő fodrozta víz tartogatott számunkra új meglepetéseket is. Ilyenkor szokatlan módon amurkapásunk volt. Mint azt tudhatjuk, az amur a nagy melegek beköszöntével kezd enni, így főleg akkor várható, hogy rákap a felkínált csalinak, de úgy tűnik, ebben a tóban minden megtörténhet. Ami a korai, hűvös időre utalt, mindössze annyi volt, hogy egyáltalán nem harcolt úgy a két és fél kilós hal, ahogy azt a nyár közepén tenné. Elmaradtak az amuroknál oly jellegzetes szerelést szakító kirohanások, így néhány perc után már meg is tudtuk meríteni. Remek érzés amurt fogni. Akinek eddig még ez kimaradt, feltétlenül próbálja ki. Mint azt már írtam, a nyári nagy melegek időszakában foghatóak nagy számban az olyan sekély vizekben, ahol nyugodtan sütkérezhet a napsütésben. Mivel nővényevő, friss konzerves kukoricát kínáljunk neki, és ne felejtsük az orsónk fékjét kiengedni, mert a fárasztás utolsó szakaszában rendkívül harcos, és olyankor akad vagy szakad le a leggyakrabban.