"Soha nem foglalkoztam politikával" - visszamlékezés

 

A munkástanács elkezdte a ténykedését. Először is állást foglaltunk abban, hogy azonnal meg kell indítani a munkát. Később, a végleges Csepeli Központi Munkástanács egész ténykedése is szinte e körül a probléma körül forgott. Az volt a véleményünk, hogy a Nagy Imre-kormányt támogatni kell, lehetőséget kell teremteni a kibontakozásához, és ennek elengedhetetlen feltétele a munka azonnali megindítása. Itt rögtön konfliktusba kerültünk a többi budapesti munkástanács küldötteivel, mivel ők sztrájkolni akartak.

Döntés született arról, hogy felül kell vizsgálni a gyárban működő MDP-pártszervezeteket. Született egy ideiglenes elképzelés, miszerint a pártszervezetek létrejöttét nem szabad ugyan akadályozni, de minden erőt igénybe kell venni, hogy az oda nem való elemeket maga a párt zárja ki a soraiból, illetve a pártszervezeteket el kell távolítani a gyárból. A gyárban dolgozni kell, a pártoknak nincs ott helyük, ne ott működjenek. Az ideiglenes munkástanácsnak az első pillanattól kezdve az volt a véleménye, hogy többpártrendszerre van szükség; az MDP azonnal hagyja el a gyárat, mivel a termelőüzemen belül semmiféle pártoskodásnak nincs helye. A szovjet csapatok kivonását, az ország semlegességét követeltük. Azt akartuk, hogy ENSZ-megfigyelőket hozzanak be az országba. Ezek a követelések abban a helyzetben a világ legtermészetesebb dolgának tűntek, és komoly biztosítékot jelentettek volna a helyzet normális megoldásához. A vezetőség megbízta Nagy Eleket, hogy vegye fel a kapcsolatot a többi budapesti és vidéki munkástanáccsal. A külső kapcsolatok intézése lett a feladata, többek között ő tartotta a kapcsolatot a sajtóval is. Én a belső, gyáron belüli ügyek intézését végeztem. Időm túlnyomó részét a gyárban töltöttem.

Ebben az időben történt Bordás András meggyilkolása. Ő egy sztahanovista esztergályos volt a Gépgyárban. Épp jöttem haza a gyárból, és a vonuló szovjet tankok a rendőrséget keresték. Ez a szerencsétlen Bordás odarohant a szovjetekhez, és felmászott a tankra, hogy megmutassa, hol van a rendőrség. Erre a tömeg feldühödött, és elkezdte dobálni Bordást. A tank elindult, mire ő kénytelen volt leugrani. Beszaladt a lakásukba, a tömeg meg utána. Először nem találták meg, ezért elkezdték figyelni a házat. Amikor meglátták a feleségét, amint viszi ki az ételt a disznóólba, utánamentek, és lelőtték a szerencsétlent.

Még Kalamár József, a kerületi tanácselnök meggyilkolásáról tudok. Állítólag a Szent István út 170. szám alatti iskola pincéjéből egy rövidhullámú adóvevővel információkat adott a szovjet csapatoknak. A forradalmárok rájöttek erre, elfogták, majd az iskola melletti üres telken agyonlőtték.

A gyár kommunista vezetői meg a központi légópincébe menekültek le, senki nem bántotta őket. Később - a perünkben - ezt úgy állították be, mintha mi gyűjtöttük volna össze őket.

November 2-án határozatot hoztunk a munka azonnali felvételéről, illetve eljutattuk követeléseinket a Nagy Imre-kormányhoz. Minden demokratikus párt szabad szerveződési jogát, az ország semlegességét, a varsói szerződés felbontását és a szovjet csapatok kivonását követeltük.

November 4-én hajnalban rettenetes ágyúdörgésre ébredtem. Egész Pest zengett, de úgy, hogy azt hittem, kitört a háború. Hallgattam Nagy Imre rádiónyilatkozatát, amiben azt mondta el, hogy a Szovjetunió hitszegő módon megtámadta hazánkat, és csapataink felvették a harcot, a kormány a helyén van, de további szovjet csapatok beözönlését jelentették a szovjet határ térségéből.

A Kádár-kormányról akkor még semmit sem tudtunk, tulajdonképpen csak a harcok megszűnte után volt időnk velük foglalkozni. Kádár személye rendkívül heves vitákat váltott ki. A munkástanácsok nem akarták elismerni őt, és ebben mi is egyetértettünk. Úgy foglaltunk állást, hogy a Nagy Imre-kormányt idegen fegyverek segítségével döntötték meg. Viszont november második felében, amikor Kádárék kinyomtatták a Kossuth-címeres plakátokat, hogy "Éljen a Munkás-Paraszt Forradalmi Kormány!", bizonyos szimpátia alakult ki velük szemben. Úgy gondoltuk, hogy ezzel a plakáttal ők is elismerték a forradalmat, tehát tárgyalni kell velük.