Szabó Miklós

Egy népvándorlás anatómiája - A történelem és a régészet szembesítése

III. A kelta vándorlások a régészet tükrében

Régészeti bizonyítékok a túlnépesedésre

Ezen a ponton kapcsolódik be a régészet a probléma vizsgálatába. A 20. század elején a német Reinecke nevével fémjelzett irányzat a késő vaskor ún. La Tene-kultúrájának megszületését a Kr. e. 5. század első felében a mediterráneummal kialakult békés kapcsolatok számlájára írta. Ez a felismerés a kutatás számára új távlatokat nyitott, ennek ellenére azonban a 4. századi ún. történeti vándorlás értelmezése eleinte nem módosult.

Sőt, sokan úgy vélték, hogy a görög és etruszk kapcsolatok kimutatása azt az ókori historiográfiai modellt hitelesíti, miszerint a kelta inváziót éppen a mediterrán civilizáció javainak megismerése és azok megszerzésének vágya váltotta ki. Emellett olykor előtérbe került a 19. századi történetírásnak az ókorra is kivetített nemzetmítosza, mintha az etnikai különbözőség önmagában magyarázná konfliktusok létrejöttét.

Az 1970-es évektől intenzívvé váló régészeti kutatások mutatták ki, hogy a kelta világ egyes régióiban a Kr. e. 5. század második felében a túlnépesedés egyértelmű jelei mutatkoztak. E tekintetben elsősorban Champagne-t és Csehországot kell megemlíteni, ahol egymástól mindössze 2-5 kilométerre fekvő települések hálózata vált ismertté. Sőt, a Marne-vidéken arra is fény derült, hogy a Kr. e. 5. század végén, illetve a 4. század elején számos temető használatával felhagytak.

Animáció: Kelta vándorlás és a régészet, - túlnépesedés

A jelenségre magyarázatot kerső kutatások fontos bizonyítékokat találtak arra, hogy a lakosság egy része elvándorolt, s hogy Itáliába való megérkezésüket az ottani kelta leletek alapján valószínűsíteni lehet. Hasonló érvek Csehország és a bolognai térség relációjában is felvetődtek.