II. 5. A hánytatógyökér
Ha már a dél-amerikai őserdőkben járunk, említsük meg az ott termő Ipecacuanha növényt, amelyet az indiánok használnak ősidők óta panáceaként, vagyis mindent gyógyító általános gyógyszerként. Amerika kolonizálása után a növény főzetének használata a francia királyi udvarban és onnan kiindulva egész Európában is elterjedt. A 19 század végén Angliában jöttek rá, hogy a növényi kivonat az amőbás megbetegedések (gyomorfekély, májfekély) specifikus gyógyszere. Ennek a felismerésnek különösen a gyarmatokon volt hatalmas jelentősége, hiszen az ott elterjedt amőbás megbetegedések sokszor voltak gyógyíthatatlanok és halálosak. Nemsokára izolálták is tisztán a fő hatóanyagot, az emetint.
Az alkaloid pontos szerkezetét a négy kiralitáscentrum térszerkezetével együtt csak a 20 század második felében tisztázták. A csillag jelek alapján látható, hogy a sztereoizomerek száma 24, azaz 16. Ekkor indulhattak meg a szintézisre irányuló munkák, amibe mi is bekapcsolódtunk, és sztereoszelektív eljárásunk alapján az egyik magyar gyógyszergyár el is indította az emetin gyártását.