A csillagászok azt jósolták, hogy az új évezred közepére ez a folyamat kiteljesedik, és "lángokba borítja" az egész gyűrűt, ahogy az ütközés teljes erővel végigsöpör rajta. Nos, a Hubble-űrtávcső új felvételein valóban megcsodálhatjuk a nem mindennapi látványt.
A táguló törmelékfelhő több mint 50 millió km/órás (!) sebességgel száguldott bele a gyűrű anyagába. A fokozatosan forrósodó foltok hőmérséklete néhány ezertől egymillió fokig terjedő skálán változik.A gyűrű közepén látható elnyújtott alakzat a törmelékfelhő legsűrűbb, központi része, amelyet a szupernóva-robbanás során keletkezett radioaktív elemek fűtenek. A törmelékfelhő még több évtizedig tágulni fog. A lökéshullámfront végül valószínűleg elpusztítja a gyűrűt, szétszórva anyagát a csillagközi térben.
A drámai folyamat megfigyelése során több fontos kérdésre kaphatunk választ. Milyen volt az elődcsillag? Magányos óriás, vagy egy kettős csillagrendszer tagja? Ha az utóbbi az igaz, akkor felfúvódása során könnyen bekebelezhette társcsillagát, s ez is kiválthatta a belső gyűrű gázanyagának ledobódását.
Fény derülhet végre a titokzatos külső gyűrűpár kialakulására is, amelyek homokóraszerű alakzatot rajzolnak az objektum köré. A szakemberek szerint sokkal több gázanyag övezheti az objektumot, mint amennyi a szupernóva-robbanás hatására vált láthatóvá. Kitűnően lehet tanulmányozni a lökéshullámfrontok jellemzőit is. Bár sok szupernóva-maradványt vizsgáltak már ebből a szempontból, ezek mind több száz évesek voltak. Az SN1987A esetében a front mozgása még tízszer gyorsabb öregebb társainál.