2004: a marsi víz éve

A Science, a világ egyik legrangosabb tudományos fóruma minden évben elkészíti azt a listát, amelyben a 10 legfontosabbnak ítélt eredményt gyűjti össze. Az idei "mezőny" különösen erős volt, de végül az egész évben hangyaszorgalommal dolgozó, egyelőre elnyűhetetlen amerikai marsjárók felfedezései végeztek az első helyen.

A világűrben történtek áttekintése után pillantsunk most be a biológiai tudományok, illetve az orvostudomány legújabb fejleményeibe. Ezen a területen már jóval nehezebb a dolgunk, mert a számtalan nagyszerű eredmény között nem válogathatunk a teljesség igényével egy év végi összefoglaló cikk keretei között.

Ha megint a Science tízes listáját hívjuk segítségül, akkor itt az első helyre egy evolúcióbiológiai, pontosabban egy paleoantropológiai eredmény kerül. Az emberi alkalmazkodás eddigi legszélsőségesebb példáját fedezték fel Indonéziában: 18 000 évvel ezelőtt élt, mindössze egy méter magas emberfélék maradványaira leltek az indonéziai Flores szigetén. A lelet alapján úgy tűnik, hogy az emberre is hatnak azok az evolúciós erők, amelyek más emlősfajokban törpe változatokat alakítanak ki. A felfedezők új faj megállapítását javasolták, Homo floresiensis néven. Bár a rendszertani kapcsolatok egyelőre bizonytalanok, a felfedezők szerint lehetséges, hogy a törpe emberfélék a sokkal korábban (kb. 1,6 millió évvel ezelőttől) a közeli Jáva szigetén élt Homo erectus leszármazottai lehettek.

Az emberős-kutatás terén a 2004-es év egy másik fontos felfedezésekkel is szolgált. Barcelona melletti ásatások során olyan főemlős maradványai kerültek elő, amely a felfedezők szerint az utolsó közös láncszem lehetett az emberfélék és az emberszabású majmok csoportjának fejlődésében. Az emberszabású majmok fejlődési vonala a ma rendelkezésre álló adatok alapján 16-11 millió éve vált szét más főemlősök (köztük a gibbonok és a sziamangok) fejlődési vonalától. A kutatók szerint a most talált példány olyan fajhoz tartozott, amely már e szétválás után élt, de még nem történt meg az egyes emberszabású majomfajok, illetve az emberfélék kialakulása.

A lehetséges közös ős részleges - ám korukhoz képest mégis példátlanul gazdag - maradványai körülbelül 13 millió évesek, azaz a földtörténet miocén korából (22-től 5,5 millió évvel ezelőttig) származnak. Valószínűleg egy hím példányról van szó, amely valamivel kisebb volt egy mai csimpánznál. Kutatók új faj, sőt új rendszertani család bevezetését javasolják, Pierolapithecus catalaunicus fajnévvel.