A rákos megbetegedés diagnosztizálását követően az orvosoknak több lehetőségük is van, hogy miképpen szálljanak szembe vele. A kemoterápia (amikor erős gyógyszerekkel próbálják megölni a rákos sejteket) az egyik leggyakrabban használt fegyver a daganatokkal szemben. Ez bizonyos típusoknál, például hererák vagy Hodgkin-kór esetében többnyire nagyon hatékonynak is bizonyul, ám másfajta daganatok esetében már kevésbé. Ennek többféle okai is lehetnek, ám a szilárd tumorok esetében az egyik leggyakoribb problémát az jelenti, hogy a véráramba beadott gyógyszerek nem jutnak el megfelelően a daganatos szövetbe, vagy ha igen, akkor nincs elég idejük arra, hogy a hatásukat kifejtsék.
Lisa Coussens, a Kalifornia Egyetem professzora egereken egy olyan módszert dolgozott ki, amely a tumor saját szerkezetét kihasználva juttatja be a szükséges gyógyszereket. A szilárd tumoroknak fejlett érhálózatra van szükségük, hogy növekedni tudjanak, és a tápláló erek általában rendezetlenek és lyukasak, azaz szivárognak. Mindez azt is lehetővé teszi, hogy a gyógyszerek bejussanak a daganatba. Ezt ellensúlyozza, hogy a szöveti nyomás a tumoron belül nagyon nagy, ami gátat szabhat a gyógyszerek sejtekbe történő bejutásának. Coussen és munkatársai egereken végzett kísérleteik során rájöttek, hogy egy jelátvivő molekula (ALK5) működésének gátlásával a daganat erei egy rövid időre még jobban szivárogni fognak, ami lehetőséget ad arra, hogy a gyógyszerek a korábbiaknál hatékonyabban jussanak be a rákos szövetbe.
Az ALK5-útvonal blokkolása nemcsak a kemoterápiás kezelések, hanem más, a tumorok érhálózatát kihasználó kezelések alkalmazásának hatékonyságát is növelheti, valamint a diagnosztizálásban is segítséget nyújthat. Ennek oka, hogy így a képalkotó eljárások során használt jelzőmolekulák is sokkal könnyebben bejuthatnak a szövetekbe, amivel még pontosabb diagnózis állítható fel.
Forrás: Disease Models & Mechanisms