Tulassay Tivadar

III. A táplálkozás mint a civilizációs betegségek forrása

A méhen belüli fejlődés visszamaradásáért általában nem tehető felelőssé az anya étrendje, amennyiben az biztosítja a szükséges energia-bevitelt. Kérdés azonban, hogy az étrend minőségi összetevői hatnak-e a magzati fejlődésre, s ezzel a későbbi funkciókra. Bár ezzel a kérdéssel egyre többen foglalkoznak, ma még nem lehet mindenre pontos válasz adni. Az egyértelmű tény, hogy az anyai étrend megfelelő telítetlen zsírsavtartalma (elsősorban a hosszú szénláncú, többszörösen telítetlen zsírsavak, mint az arachidonsav vagy a doxozahexánsav) kedvező hatású. Ezek a zsírsavak szükségesek ugyanis a sejthártya felépítéséhez. Az arachidonsav és a doxozahexánsav nagy mennyiségben halmozódik fel a magzati élet utolsó harmada során az agyban és a recehártyában az idegsejtek membránjaiban. Vizsgálatok azt is igazolták, hogy a várandós anyák halfogyasztása (a hal tartalmazza a fenti zsírsavakat) kedvezően befolyásolja az idegsejtek fejlődését, sőt számukat is fokozza (bár óva intek mindenkit, hogy ebből az adatból messzemenő következtetéseket vonjon le a későbbi értelmi képességeket illetően).

A halfogyasztás nem csak a várandós asszonyoknak és a magzatnak tesz jót, hanem mindenkinek. Pozitív hatásait az időskori elbutulás és az Alzheimer-kór esetében is kimutatták: a heti minimum egyszeri halfogyasztás idősekben akár harmadával is csökkentheti ezek kockázatát.

Nem vitás, hogy a civilizációs betegségek megelőzésében fontos szerepet kap a helyes étrend. Felnőttekben biztosan így van. De van-e ennek a kérdésnek jelentősége a csecsemőgyógyászatban? A kérdés megválaszolásához a természet adja a választ. Az anyatejtől kell elindulnunk.