Nürnberg: fényes múlt sötét folttal

Bár a közel ötszázezres lélekszámú bajor város lázasan készülődik a jövő évi világbajnokságra, csapatáról ugyanez nem mondható el, miután kieső helyen tanyázik a német első osztályú bajnokságban. A meccsmentes napokon persze jócskán akad felfedeznivaló a gazdag történelmi emlékekkel rendelkező városban.

Azokon a keserves napokon sem kell unatkoznunk szállodai szobánkban, amikor épp nem rendeznek mérkőzést a városban, hiszen Nürnberg számos felfedezni való látványosságot tartogat a külföldieknek.

A Bajorország második legnagyobb üzleti központjának számító Nürnberg az egyik leggazdagabb történelmi hagyományokkal rendelkező város Németországban. A város nevét - Nuorenberc, ami Sziklás-hegyet jelent - először 1050-ben említi egy dokumentum, amelyben III. Henrik császár egy jobbágya felszabadításáról rendelkezik. A 11-12. században kezdve a város gyors fejlődésen és terjeszkedésen ment keresztül, virágzott a kézművesség és a távolsági kereskedelem, így Nürnberg hamar komoly gazdasági hatalommá erősödött. A tehetős polgárság bőkezűen támogatta a művészeteket, különböző jótékonysági szervezeteket. Az évszázadok során a német-római császárok kedvelt tartózkodási helye lett a város, és 1356-ban IV. Károly elrendelte, hogy a mindenkori császárnak Nürnbergben kell összehívnia uralkodása első birodalmi gyűlését.

A 15. század elejére Nürnberg politikai befolyásának és gazdasági erejének csúcsára ért, ekkor IV. Károly császár kijelentette, hogy a császári koronázási ékszereket örök időkre Nürnbergben kell őrizni. Ebben a korszakban vált a város a tudomány és a művészetek európai hírű központjává. A harmincéves háború pusztítása és egy új, a tengerhez vezető kereskedelmi út felfedezése átmeneti hanyatlást okozott a város életében, hogy aztán a 19. század első harmadában az új közlekedési eszköz, a vasút ismét a fejlődés útjára vezesse. A század elején, 1806-ban az egykor független császári város a Bajor Királyság része lett, és ettől kezdve ismét rohamos fejlődésnek indult, sorra épültek a különböző gyárak és üzemek, így a város a század végére Bajorország ipari központjává vált. A dinamikus fejlődés a második világháborúig töretlen maradt.

A második világháború örökségét talán Nürnberg városának volt a legnehezebb megélnie. Hatalomra jutása után Adolf Hitler Nürnberget jelölte ki a legnémetebb városnak, így a nácik számára logikus volt, hogy itt tartsák legnagyobb pártrendezvényeket és megalomán birodalmi ünnepeiket. A nürnbergiek drága árat fizettek ezért a döntésért, a várost ugyanis gyakorlatilag a földdel tették egyenlővé a szövetséges bombázók. A rombolás után az újjáépítés is hasonlóan fájdalmas volt a nürnbergiek számára. A város helyreállítása hosszú évekbe került, és hatalmas összegeket emésztett fel.

A legtöbb német városhoz hasonlóan itt sem próbálják eltitkolni vagy elfeledtetni lakóhelyük náci múltját, sőt épp ellenkezőleg, a birodalmi felvonulások és ünnepségek helyszínén egy dokumentációs központ felállításával igyekeznek minél részletesebben és követhetőbben bemutatni történelmük-e sötét fejezetét.

Nürnbergi városnézésünket érdemes tehát itt kezdeni, hogy a későbbiekben ezeknél szebb és vidámabb épületeket lássunk. A dokumentációs központban berendezett kiállításon nyomon követhetjük a pártnagygyűlések helyszínéül szolgáló stadionok, lelátók, csarnokok történetét. A kiállítás helyszínéül az a hatalmas Kongresszusi Csarnok - illetve a belőle megmaradt részek - szolgál, amelyet a nácik a pártgyűlések megrendezésére terveztek. A csarnokba mintegy 55 ezer ember fért volna be, de az építmény végül sosem készült el teljesen. Az egykori épületek egyes részletei még ma is láthatók, így például a hatalmas katonai felvonulások helyszínéül szolgáló Luitpold Arena vagy a szintén katonai parádékhoz használt Zeppelin tribün. Az Albert Speer által tervezett 400 ezer férőhelyes Német stadion helyén - az építkezésben a háború végéig csak az alapok kiásásáig jutottak - ma egy szép tó található, partján hangulatos kávézókkal.

A város története legsötétebb korszakának megismerése után a történelmi városközpontban már sokkal kellemesebb látványban lehet részünk. A városban sétálgatva lépten-nyomon a közép- és kora újkori gazdasági és művészeti jólét nyomaiba ütközünk. Sétánkat kezdhetjük a Pegnitz folyó északi oldalán lévő városközpontban, ahol megnézhetjük a Fembohouse múzeumot. Itt Nürnberg városának történetét követhetjük végig egy filmvetítéssel egybekötött kiállításon. Tovább folytatva sétánkat a vár irányába, a domb oldalába vájt alagútrendszert találunk, ahol a középkortól kezdve sörfőzde és sörraktár üzemelt. Az alagutak mikroklímája lehetővé tette nem csak a sör előállítását, de hosszú távú raktározását és hűtését is a járatokban. Az alagutakat a háború alatt óvóhelyként használták a helyiek, és titkos vízgyűjtő raktárak is működtek itt.

Mielőtt fölkapaszkodnánk a város jelképének számító császári várba, mindenképpen tanácsos megnézni Albrecht Dürer szülőházát. Az 1420-ban emelt tipikus épület Nürnberg egyik leghangulatosabb terén, az Állatkerti Kapu terén áll. A múzeumban megismerhetjük a német reneszánsz festészet talán leghíresebb alakjának életét és műveit, és megismerhetjük azokat a technikákat, amelyekkel Dürer nyomatait készítette.

Az enyhén lejtős teret - amely az egykoron a szomszédságban lévő vadasparkról kapta nevét - egy négyszögletű bástyatorony uralja, amely elsősorban védelmi célokat szolgált, és a várost körülvevő fal része volt. Ebben a toronyban kapott helyet először - 1852-ben - a Német Nemzeti Múzeum.

Az Óváros fölötti dombon magasodik a vár, mintegy megkoronázva Nürnberget. A középkorban az egyik legfontosabb császári vár volt, 1050 és 1571 között használták. A vár múzeumában gazdag fegyvergyűjteményt tekinthetnek meg a vendégek, de a látogatók megnézhetik a palota lenyűgöző méretű és berendezésű lakószobáit és rezidenciáit is, és felkapaszkodhatnak a Sinwell toronyba is. A várból gyönyörű kilátás nyíli a városra.

A fárasztó városnézés és múzeumlátogatás után kiváló levezetést jelenthet - illetve felkészülést is a másnapi mérkőzésre - egy kis séta a városi állatkertben. Az állatkert területén üzemel - húsvéttól októberig - az Adler miniatűr vonat, amely az első németországi vasútszerelvény kicsinyített mása.