Bókay Antal

Énszerkezet, önteremtés - József Attila üzenete

1935-ben írja József Attila Halász Gábornak:

"...Én a proletárságot is formának látom, úgy versben, mint a társadalmi életben és ilyen értelemben élek motívumaival. Pl.: nagyon sűrűn visszatérő érzésem a sivárságé s kifejező szándékom, rontó-bontó, alakító vágyam számára csupán "jól jön" az elhagyott telkeknek ez a vidéke, amely korunkban a kapitalizmus fogalmával teszi értelmessé önnön sivár állapotát, jóllehet engem, a költőt, csak önnön sivársági érzésemnek formákba állítása érdekel. Ezért - sajnos - a baloldalon sem lelem költő létemre a helyemet - ők tartalomnak látják - s félig-meddig maga is - azt, amit én a rokontalanságban egyre nyomasztóbb öntudattal formaként vetek papírra."

A forma itt a lét logikája, egy olyan logika, amely "nem tan, hanem a világ tükörképe" - írja egy kortárs filozófus, Ludwig Wittgenstein; egy különös "spekularitás", egy olyan tükröződés, amelyben kölcsönösség uralkodik, a világ éppúgy tükre e formának, mint a forma a világnak, de valahol, minden mögött a forma az énből, a személy ősi belső rendjéből származik.

15. ábra

Tiszta szívvelTéli éjszakaÁtokföldjeNépszavában