Csányi Vilmos

Az emberi természet biológiai gyökerei

Az első és legfontosabb feltétel, hogy szoros csoportszerkezet csak akkor alakulhat ki, ha a csoporton belül az agresszió visszaszorul, minimalizálódik, mert a magas agressziós szint szétteríti a csoportot. Az ember őseinek el kellett viselniük egymás fizikai közelségét, ki kellett küszöbölniük mindazokat a konfliktusforrásokat, amelyek a rokon fajoknál, például a csimpánzoknál magas agressziós szinthez vezettek. Ha ebben a teremben nem négyszáz egymás számára többnyire ismeretlen ember, hanem ugyanennyi csimpánz tartózkodna, már a belépés pillanatától kezdve véres verekedés tört volna ki és valószínűleg egyik se hagyta volna el élve a termet. Maguk meg milyen szépen nyugodtan ülnek itt.

A legfontosabb a táplálékelosztással és a szexualitással kapcsolatos agresszió csökkentése volt. Rokonaitól eltérően az ember hajlandó a táplálékmegosztásra. Ezt számtalan csimpánzzal, gorillával, embergyerekkel végzett kísérlet és megfigyelés bizonyítja. Fajunk, hasonlóan a legfejlettebb szociális ragadozókhoz, például a kutyafélékhez, képes a közös táplálékszerzés és elosztás együttműködő viselkedésére. Ennek két lényeges összetevője van, az egyik a már említett agressziócsökkenés, a másik pedig a táplálék megszerzésében való együttműködés.

A táplálékmegosztást az is kikényszeríthette, hogy a nagyobb csoport letelepedése mindig azzal jár, hogy a szálláshely közvetlen körzetében az erőforrások megritkulnak. Ha tehát nagyobb számú egyedet kell ellátni, akkor valamiféle munkamegosztásnak kell kifejlődnie, így a táplálékszerzésben nem kell mindig mindenkinek egyszerre részt venni. Tovább növelte a munkamegosztás igényét az, hogy a táplálékmegosztás elemi formái és a letelepedés kedvező körülményeket teremtett az ivadékgondozási periódus és a szocializációs idő meghosszabbítására. Természetesen lehet fordítva is érvelni. Lehet, hogy épp az ivadék megnövekedett gondozási igénye vezetett a táplálékmegosztáshoz. Az evolúciós logika sohasem lineáris, hanem körkörös, és mindkét érvelés külön-külön is és együtt is elfogadható.

Több olyan fejlett szociális állatot ismerünk, amelyek bizonyos mértékig együttműködnek fajtársaikkal a táplálék megszerzésében, ilyenek például a farkasok, vadkutyák, hiénák, oroszlánok, de ezek együttműködése az emberekétől jól megkülönböztethető, és sokkal egyszerűbb, mint az emberek közötti együttműködés.

Egyedül az emberek képesek a feladatot részekre bontani, kijelölni, hogy egy-egy részt ki végezzen el. Képesek feladatokat előre elképzelni és megtervezni.

A csoporton belüli agresszió csökkenése nem járt együtt a csoportok közötti agresszió csökkenésével. Az ember idegengyűlöletének biológiai összetevői nem sokban különböznek a csimpánzokétól (Eibl-Eibesfeldt 1982, 1989). Idegenek elleni akciókra a modern ember is mindig könnyen kapható. Elég itt a balkáni háborúkra utalnom. Videó: Csoportgyűlölet.