Forray R. Katalin

Együtt vagy külön? Cigányok, romák, magyarok és az iskola

IV. Oktatáspolitikák

Az "együtt vagy külön" kérdésnek leginkább az oktatáspolitika formálásában van gyakorlati jelentősége. Integráltanvagy szegregáltan folyjék-e az oktatás, melyik a nagyobb sikerrel kecsegtető megoldás a cigány, roma közösség számára?

Abból indulok ki, hogy nyíltan szegregatív - tehát a cigányokat vállaltan rosszabb körülmények között elkülönítő - oktatáspolitikával nem találkozhattunk sem a rendszerváltás előtt, sem azután. A kérdés inkább úgy tehető fel, hogy az etnikailag heterogén vagy homogén csoportokban adaptálódnak jobban a gyerekek - a szegregáció csak esetleges következmény.

Az elkülönítő megoldások először az 1960-as, 70-es években alakultak ki, amikor a cigányságot egészében hátrányos helyzetű társadalmi csoportnak kezelték. Abból indultak ki, hogy a hátrányok "ledolgozhatók" néhány tanév intenzív munkájával, ezután a cigány gyerekek "vegyes" osztályokban folytathatják tanulmányaikat. Néhány év múlva kiderült, hogy a speciális fejlesztés az átlagosnál sokkal rosszabb iskolai feltételeket (felszerelést, pedagógusellátást) jelent, és kortársaiktól ezek a gyerekek végleg lemaradtak. A hátrányos helyzetűek elkülönített támogatása durva szegregációt eredményezett.

20. ábra