Cégbotrányok és lassuló növekedés

Az amerikai számviteli botrányok és a lassú gazdasági növekedés éve volt 2002 a világgazdaságban, míg itthon a kedvezményes lakáshitelek, az IBM-gyárbezárás és a növekvő egyensúlytalanság miatt marad emlékezetes az idei év.

2002-t joggal nevezhetjük a vállalati botrányok évének: a világgazdaság szereplőit egymás után érték a multinacionális nagyvállalatok könyvelési csalásairól napvilágot látó hírek. A befektetők és a fogyasztók bizalmának nagyarányú csökkenéséhez a feszült világpolitikai helyzet mellett ez járult hozzá leginkább. Ha csak az első három legnagyobb mértékű könyvelési csalás, illetve vállalati tartozás összegét nézzük, a teljes jövő évi magyar költségvetési főösszeg tízszeresét kapjuk.

A piacot gyakorlatilag már meg sem lepte a világ decemberben bekövetkezett harmadik legnagyobb vállalati csődje: a Conseco pénzügyi szolgáltató összeomlására már hónapokkal azelőtt számítottak. A cég eszközértéke egyébként 52,2 milliárd dollár, ami „csak” fele a listavezető WorldCom csődértékének. Az úgynevezett Chapter 11-et (az amerikai jogrendszer csődvédelmi törvényének vonatkozó fejezete) benyújtó cégek listáján az első három cég eszközértéke nagyságrendileg 50 ezer milliárd forint, ami tízszerese a jövő évi teljes költségvetési főösszegnek.

A világpiacok és természetesen főleg az amerikai kereskedők nagyon érzékenyen reagáltak a vállalati botrányokra. A technológiai lufi 2001-es kidurranása után nem várt fordulat volt az Enron energetikai (tehát konzervatívnak tekintett) óriáscég könyvelési botránya, ami a vállalat csődjéhez vezetett. A botrány ugyan még 2001-ben robbant ki, ám az amerikai értékpiaci felügyelet és az igazságügyi hivatal még mindig folytatja vizsgálatát az ügyben.

2002 talán azért is az eddigi legbotrányosabb évnek mondható, mert gyakorlatilag egyetlen szektor sem maradt patyolattiszta. A legnagyobb meglepetés talán a patinás könyvvizsgáló, az Arthur Andersen látványos bukása volt. Az Enron-botrányban vállalt szerepe tönkretette a céget, amelyre még részvényesek százainak pere vár. A bankvilág is megjárta a maga canossáját - a világ legnagyobb befektetési bankja, a Merrill Lynch 100 millió dolláros kártérítést fizetett, mert a 90-es évek óta zsíros tanácsadói és más vállalati megbízásokért cserébe tudatosan hamis részvényelemzői tanácsokkal vezette félre a befektetőket. A művészet sem maradt ki a botrányokból, a két legnagyobb aukciósház vezetője bukott bele bennfentes üzleteibe. A Sotheby's elnökét, Alfred Taubmant az aukciós árak manipulálása miatt egy év szabadságvesztésre és 7,5 millió dollár pénzbírság fizetésére ítélték áprilisban. Taubman megegyezett a konkurens Christie's vezetőjével, Sir Anthony Tennanttal, a közvetítési díjak manipulálásában.

A bizalom valószínűleg nem áll helyre 2003-ban, sőt, ha hihetünk olyan szakértőknek, mint Soros György, aki szerint az amerikai kultúrában a sikert nagyobb tisztelet övezi, mint az erkölcsöt, akkor nem lehetünk túlzottan derűlátóak. Az csak a sors fintora, hogy az év végén bennfentes kereskedésért a magyar származású befektetőt 2,2 millió euróra büntette a párizsi bíróság, bár Soros mindvégig ártatlannak vallotta magát.