Vége az olcsó olaj korának

A sokak által emlegetett újabb nagy olajválság ugyan várhatóan nem a közeli jövőben következik be, de a szakértők és a tudósok többsége biztos benne, hogy az olajkészletek csökkenése és a termelési kapacitás jelentős bővíthetőségének hiánya hosszú távon tartósan magas olajárakat eredményez. Szakértők szerint attól még nem kell tartanunk, hogy néhány éven belül leállhatnak az olajkutak, de nem árt, ha rövidesen egyéb energiahordozók után nézünk.

A világ olajkészleteinek rohamos csökkenésével egyre közelebb kerül a pillanat, amikor a fejlett olajfogyasztó országoknak fel kell készülniük alternatív energiahordozók széles körű alkalmazására.

A meglévő olajkészletek is egyre nehezebben érhetők el, ezért egyre drágább a kitermelésük, ugyanakkor egyre korszerűbb technikákat alkalmaznak, így a korábban feltárhatatlannak hitt mezők is kiaknázhatók. Az Északi-tengeren például a kiaknázható olajmezők egyre távolabb kerülnek a viszonylag sekély part menti vizektől, és csak nagy költségekkel, bonyolult műveletek során lehet olajat bányászni mélytengeri fúrásokkal. Az északi-tengeri olajmezőkről épp a magas költségek emiatt távoznak a nagy olajcégek, ugyanakkor ezáltal lehetőséghez jutnak a kisebb, de újszerű és olcsóbb megoldást alkalmazó vállalatok. Norvégiában egyébként néhány éven belül az olajjal azonos mennyiségű földgázt termelnek ki, később pedig ez lesz a fő energiaforrás az északi államban. Becslések szerint Norvégia 100 évre elegendő gázkészlettel rendelkezik.

Szakértők szerint ugyanakkor jelenleg nincs olyan egyedüli és biztosnak tűnő pótlólagos energiahordozó, amely felválthatná az olaj és a belőle származó anyagok használatát. Ezért pillanatnyilag nincs más megoldás, mint lehetőség szerint csökkenteni az olajfogyasztást, hogy a meglévő készletek minél tovább tartsanak.

Az olajat az élet számos területén használjuk a műanyagoktól kezdve, a gyógyszereken át az elektromos áram, illetve fűtőanyagok előállításáig. Azonban ezeken túl a legfontosabb felhasználási terület a közlekedés, amelynek 90 százaléka függ az olajtól. Az olaj-korszak végének közeledtével szakemberek úgy vélik: a jövőben egyetlen nagy fő energiahordozó helyett több kisebb, de egymást kiegészítő megoldást kell alkalmazni.

Ez nem azt jelenti, hogy az olaj teljesen eltűnik a mindennapokból - vélik a tudósok -, csak az eddigi, szinte kizárólagos használata helyett fontossági rangsort kell állítani, és el kell dönteni, mely tevékenységhez nélkülözhetetlen a fekete arany (például a gyógyszergyártáshoz és a mezőgazdasági tevékenységekhez), és melyek azok, amelyek más módszerrel helyettesíthetők.

A megújuló energiaforrások

Az úgynevezett megújuló energiaforrások előnye, hogy kimeríthetetlen természetes forrásokon alapulnak. Ilyen például a már évszázadok óta használt vízenergia, amely a folyóvíz sebességét felhasználva termel elektromos áramot. Előnye, hogy nem szennyezi a levegőt, viszont csak olyan helyen alkalmazható, ahol elegendő mennyiségű folyóvíz áll rendelkezésre. Hasonlóan jó megoldás lehet a tengerek és óceánok hullámainak, illetve az apály/dagály jelenség energiájának felhasználása, amelyet már számos tengerparti országban alkalmaznak.

Számos szakember a hidrogént tartja a jövő üzemanyagának, amely a víz alkotórészeként szinte korlátlanul rendelkezésre áll, ráadásul szintén nem szennyezi a levegőt. A probléma vele az, hogy meglehetősen nehéz raktározni, szállítani, és jelenleg túlságosan sok elektromos, víz- vagy hőenergiát emészt fel az előállítása. Néhány autógyár forgalmaz hidrogén- vagy vegyes meghajtású, úgynevezett hibrid autókat, amelyek ugyan sokkal kevésbé szennyezik a környezetet, de a hagyományos kocsiknál jóval drágábbak, és üzemanyaggal való utántöltésük is nehézkes. A hidrogén tömeges alkalmazása talán a napenergia használatának széles körű elterjedésével lehetséges.

A napenergia használata sok országban már elterjedt, széles körben azonban még nem alkalmazzák. Hátránya, hogy nem képes folyamatos energiaellátásra, ma még túl költséges, és csak nagyjából 10 év múlva válik kifizetődővé a használata.

Olcsó energia állítható elő a szélerőművek segítségével is, amelyekkel a tengerek mellett lévő szeles országokban az energiaszükséglet jelentős része állítható elő. Hátránya, hogy a napenergiához hasonlóan nem biztosít folyamatos, 24 órás ellátást, kiépítésük és fenntartásuk meglehetősen drága, és a szélerőművek használata sokszor vívja ki a környezetvédők ellenszenvét is. A már említett Norvégiában például működik egy kísérleti erőmű, ahol a szél energiájából elektromos áramot állítanak elő, és ezt alakítják át hidrogénné, majd szükség esetén ezt transzformálják újra elektromos árammá. Ezzel az eljárással a hidrogénből szélcsendben is termelhető elektromos energia.

Néhány fejlett államban már alkalmazzák az úgynevezett biomassza-erőműveket, amelyekben növényi eredetű anyagokat, például a gyorsan növő fűzfát, cukornád-hulladékot égetnek el, de Nagy-Britanniában működik olyan erőmű is, amelyet madárürülékkel vagy a BSA járvány idején elpusztított szarvasmarhák maradványaival fűtenek.

Hosszú távú megoldás lehet a geotermikus energia használata, amelyre jó példa Izland, ahol a háztartások többsége a gejzírek energiáját használja. Előnye, hogy nem kell mély kutakat fúrni a kitermeléshez, mivel a források közvetlenül a felszín közelében kiaknázhatók.

Az óceánok különböző mélységeiben lévő hőmérséklet-különbség is felhasználható lenne elektromos áram termelésére. A mélyebb vízrétegekben lévő hideg és a nap által felmelegített felszín közeli vizek hőmérséklet-különbségéből nyert energia kevesebb, mint 0,1 százaléka elegendő lenne az Egyesült Államok napi energiaszükséglete 20 százalékának biztosítására.

Hosszú távú energiapótlásra alkalmas lenne a már széles körben alkalmazott, de kevéssé népszerű atomenergia is. Ennek használatakor nem keletkezik káros kibocsátás, de a használt radioaktív fűtőelemek tárolása nem megoldott százszázalékos biztonsággal.

A felsorolt lehetőségek mellett a tudósok az úgynevezett "ötödik üzemanyag" használatának fontosságát emelik ki, vagyis az energiatakarékosságot és a hatékony energiafelhasználást. Az olaj helyettesítésére felhasználható anyagok és módszerek legtöbbje már ma is hozzáférhető, és a közeli jövőben ezek ára is jóval alacsonyabb lesz a jelenleginél. A nagy probléma továbbra is a közlekedéssel van, ugyanis ezen anyagok közül alig valamelyik használható a járművek működtetésére.

Vas László