Vége az olcsó olaj korának

A sokak által emlegetett újabb nagy olajválság ugyan várhatóan nem a közeli jövőben következik be, de a szakértők és a tudósok többsége biztos benne, hogy az olajkészletek csökkenése és a termelési kapacitás jelentős bővíthetőségének hiánya hosszú távon tartósan magas olajárakat eredményez. Szakértők szerint attól még nem kell tartanunk, hogy néhány éven belül leállhatnak az olajkutak, de nem árt, ha rövidesen egyéb energiahordozók után nézünk.

A jelenlegi magas olajárak egyik fő oka a két legnagyobb olajfogyasztó ország, az Egyesült Államok és Kína gyors gazdasági növekedésében keresendő. A szerény növekedést mutató nyugat-európai gazdaságok ugyanakkor egyelőre nem szenvedik meg az olajárakat, mivel a dollár - az olajkereskedés hivatalos valutája - folyamatosan gyengül az euróhoz képest. A dollár gyengülése egyébként rendszeresen az olaj drágulását vonja maga után, csökkentve az olajexportáló országok bevételét.

Árrobbanások a XX. században

Az olajárak a második világháborút követő újjáépítések idején ugrottak meg először, ezt követően azonban hosszú ideig stagnáltak. Az 1973-as arab-izraeli háborút követően, mikor az OPEC-tagországok beszüntették a nyugati exportot a háború előtti 10 dollárról 40 dollár fölé emelkedett az olaj hordónkénti ára. Az 1979-es iráni forradalomnak hasonló hatása volt az olajárakra, akkor 80 dollár körüli összeget kellett fizetni egy hordóért. Ugyancsak drágulásnak indult a fekete arany a két iraki háborút követően.

Az idei év első öt hónapjának átlagában 33 dollárba került az északi-tengeri Brent típus hordónkénti ára, szemben az egy évvel korábbi 29 dollárral. Ez meghaladja az OPEC 22-28 dolláros kívánatosnak tartott célszámát. Az Ecostat Gazdaságelemző és Informatikai Intézet legfrissebb elemzése szerint az olaj magas ára lassíthatja a világgazdaság növekedést, és a negatív hatás elsősorban az euróövezet országaiban jelentkezik majd. A kutatók szerint két variáció lehetséges: vagy marad a jelenlegi magas árszint, ami éves átlagban 35-37 dollárt jelent hordónként, vagy fokozatosan 25 dollárra csökken az árszint, ez esetben éves átlagban 28-30 dolláros olajárral lehet számolni. Az Ecostat szerint ennél alacsonyabb ár azért valószínűtlen, mert a fokozatosan növekedő kereslet nem teszi azt lehetővé.

A Nemzetközi Energiaügynökség (IAE) havi olajpiaci elemzése szerint az idén napi 2,3 millió hordóval, azaz 2,9 százalékkal növekszik a kereslet, napi 81,1 millióra. Erre 23 éve nem volt példa. Egy hónappal ezelőtt a szervezet napi átlagban 80,6 millió hordós fogyasztást jósolt erre az évre. A növekedés oka többek között, hogy a magas kőolajár ellenére a kereslet erőteljesebben nő Észak-Amerikában, Brazíliában és Indiában.

Az olajárak emelkedése amellett, hogy visszavetheti a növekedést az inflációs nyomás erősödéséhez, végül kamatemelésekhez vezethet, ami pedig tovább fékezné a gazdaság fellendülését. Ezt alátámasztja a Nemzetközi Energiaügynökség véleménye, amely szerint a tartós 35 dollár körüli olajár fennmaradása az OECD-országok GDP-jét akár 0,4 százalékkal is csökkentheti.

Fodor Béla szerint a kőolaj világpiaci ára akkor is nőni fog a közeljövőben, ha a politikai események, gazdasági válságok által előidézett folyamatokat kiszűrjük. Ennek oka, hogy a kitermelés a kisebb önköltségű helyszínekről (part menti vizekben lévő olajmezők) a drágábbak felé vándorol. Így minden egyes hordó olaj kitermelése jóval többe kerül majd, mivel egyre nehezebben elérhető olaj- és földgázmezőket kell feltárni (például a mélyebb tengerek alatti mezők esetében), egyre bonyolultabb technológiával.