Heller Ágnes

Mi a modernitás?

VII. Piac, tudományos-technikai haladás, politikai berendezkedés

A modern világban tehát nem a társadalmi hierarchiában születésünktől kezdve betöltött helyünk határozza meg a funkciót, amit végzünk, hanem fordítva, a funkció, amit végzünk, fogja meghatározni a társadalmi hierarchiában betöltött helyünket. Ebben a világban a szükségleteket és kielégítésük eszközeit sem lehet többé a születés meghatározta helyhez rendelni. Miután az elosztás intézménye fokozottan a piac lesz, a funkcióknak megfelelő szükséglet-kielégítő eszközöket csak mennyiségileg lehet meghatározni. Mindenért pénzzel fizetnek. Van, aki sok pénzre tesz szert, van aki kevésre, de mindenkit pénzzel fizetnek ki. Miután persze a pénzt nem lehet sem megenni, sem felölteni, a mennyiséget mindenki a maga módján különböző minőségekké, minőségi szükséglet-kielégítőkké fordítja vissza. Ez is jó példája annak, hogy miért nem beszélhetünk - a modernség esetében sem - mindenoldalú haladásról van hanyatlásról. Mert igaz ugyan, hogy a monetarizálódás sok szépséget pusztított el és pusztít el ma is, de az is igaz, hogy szabadságot jelent, már csak annyiban is, hogy a személyes függőséget a dolgoktól való függőséggel helyettesíti, s ez nem csak a szabadság egy eleme, de jót tesz az emberi méltóságnak is.

Minél kevésbé korlátozott a piaci mechanizmus, minél inkább önszabályozó, annál inkább beszélhetünk kapitalizmusról. A kapitalizmus a javak és emberek elosztásának az a módja, mely nélkül a modern társadalom nem lenne képes fennmaradni. A kapitalizmus forradalmi radikalizmusa a hagyományos kapcsolatok állandó felbomlasztásához vezet, ugyanakkor veszélyezteti is azt a világrendet, melyet fenntart. Ezért kell mindig intézményesen korlátok közé szorítani. Ezt teszi a szocializmus, azaz a szociáldemokrata politika, mely a kapitalizmussal szemben konzervatív, és igyekszik az újraelosztás politikáját érvényesíteni. Hol az egyik, hol a másik tendencia kerül túlsúlyba. Ezt neveztük, Fehér Ferenccel együtt, a modernitás ingájának.

Kapitalizmus van, de kapitalista társadalom nincsen. Ugyanis a javak, természeti kincsek, emberek, jövedelmek piaci elosztása a modern társadalmi berendezkedésnek csupán egy, bár elengedhetetlen alkotórésze. A másik kettő a tudományos-technikai haladás, illetve a modern politikai berendezkedések. Ez a három alkotórész kölcsönösen támogathatja egymást, ahogy konfliktusba is kerülhetnek egymással.

A tudomány és technika fejlődésével kapcsolatban beszélhetünk egyedül haladásról abban az értelemben, hogy a nyereségek itt nem járnak együtt veszteségekkel magán a tudományos-technikai fejlődésen belül. Hogy ez a haladás hatásában veszteséggel is jár, az más lapra tartozik. Mindenesetre másfajta tudásokkal, például a vallási vagy filozófiai tudással szemben, a modern tudomány, mindenekelőtt a természettudomány és a technikai tudomány, kumulatív. Ez azt jelenti, hogy későbben többet vagy jobban tudunk, mint korábban, és ez a folyamat korlátlannak tűnik, bár feltehetjük, hogy nem korlátlan, minthogy semmilyen tudás sem az. A modern tudomány és technika fejlődése tehát egyenes vonalú, azaz itt, és egyedül itt, tudjuk összehasonlítani a nyereségeket a veszteségekkel, s nyugodtan állíthatjuk, hogy a nyereségek felülmúlják a veszteségeket. Persze megint csak akkor, ha elszigeteljük a tudományos-technikai tudás felhalmozódását a modern világ más szféráitól és jelenségeitől.