Heller Ágnes

Mi a modernitás?

A modernség alapeszméje az egyenlő esély. Persze sehol sem egyenlők az esélyek. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy ez a modernség alapeszméje. Mert amíg az egyenlőtlen esély a természetes, addig a modernség dinamikája nem kérdőjelezheti meg az adott rend társadalmi igazságosságát. Mihelyt megfogalmazódik az egyenlő esély eszméje, minden társadalmi intézmény és intézkedés kiteszi magát annak, hogy igazságtalannak fogják bélyegezni, mivel nem segíti elő az esélyek kiegyenlítését, az egyenlő esély állapotának megközelítését.

15. ábra

16. ábra

17. ábra

Tévedés ne essék, az egyenlő esély eszméje nem a társadalmi egyenlőség eszméje. Arról van szó, hogy mindenki ugyanarról a startvonalról indulva kezdje meg a futóversenyt. Az egyik előre fut, a másik elmarad. A végeredmény egyenlőtlen lesz. De míg a premodern társadalmakban az egyenlőtlenség volt a természetes kiindulópont, és mindenki beleszületett abba a funkcióba, amelyet a későbbiekben gyakorolnia kellett, a modernségben éppen fordított lesz a helyzet. Az ember szabadnak születik, azaz életútját nem határozza meg születése. Minden ember self-made man. Az első szimbolikus modelljei az efféle self-made mannek Napóleon és Rothschild (15-16. ábra). Vagy ahogy Napóleon mondta, minden katona tarsolyában ott lapul a marsallbot. Persze, tehetnénk hozzá, kevés közkatonából lesz marsall. A modern társadalom éppen ezért elégedetlen társadalom. Hiszen mindenki lehet marsall, miniszterelnök, milliomos, általában híres ember, de csak egyesek lesznek. S akik nem lesznek, gyakran érzik ezt sérelemnek, esetleg sötét erők manipulációjának. Minden társadalmi berendezkedésnek megvan a maga sajátos lelki betegsége. A modern társadalom lelki betegségei közül a Nietzsche által már olyan gondosan elemzett "ressentiment", e fájdalmas irigység az, ami éppen az egyenlőség eszméjével tart rokonságot. Hogy ez egy morális betegség - a nihilizmus - motivációjává is válhat, az már korán kiderült, így például a Bűn és bűnhődés Raszkolnyikovjának esetében. Dosztojevszkij (17. ábra) hőse Napóleont akarja utánozni, mikor pénzéért megöli az általa életre érdemtelennek ítélt gazdag öregasszonyt és annak ártatlan, félkegyelmű nővérét. A modern embernek meg kell tanulni tisztességesen együtt élni azzal a tudattal, hogy másoknak, esetleg kevésbé érdemeseknek is, minden jobban sikerül.