Heller Ágnes

Mi a modernitás?

Egyre fontosabb elválasztani a tudományos eredményeket azok technikai alkalmazásától. De minél fontosabb, annál kevésbé lehetséges, ám erkölcsi szempontból annál inkább szükséges. Ilyen erkölcsi és politikai probléma például a nukleáris energia hadi célokra való felhasználásának tilalma. A tudományos haladás és az új technológiák - például a klónozás - alkalmazása közötti feszültség dilemmáival minden egyes esetben konkrétan kell szembenézni. A tudományos fejlődés azonban - a modernség fennmaradásának fenyegetettsége nélkül - politikai eszközökkel nem állítható meg.

A kumulatív fejlődés az a sajátosság, ami a tudományos világképet a modern világ uralkodó világképévé tette. Az uralkodás ebben az esetben is legalább kétfélét jelent, mint a fogalom görög eredetije: az arché egyrészt alapelvet jelent, melyre minden tudás visszavezethető, másrészt hatalmat, azaz uralmat a szó tágabb, társadalmi, politikai értelmében. A premodern társadalmak uralkodó világképei, a vallások, továbbra is a hit és hitélet középpontjai, de ami a világegyetemről való tudást illeti, kritikai és ellenzéki pozícióba szorulnak.

Egyes filozófusok szerint a "modern politikai berendezkedés" kifejezés tautologikus, mivel politikai berendezkedésről, talán a görög polisz és a római köztársaság kivételével, csak a modernség kialakulásától kezdve beszélhetünk. A politika olyan, a jövőre vonatkozó gondolkodást igényel, mely többé nem a jelen meghosszabbítása, s nem merül ki az egyik királynak egy másikkal való felváltásában. De akár elfogadjuk ezt az elméletet, akár nem, egy bizonyos: a modern kor kifogyhatatlan új politikai hatalmi formák, új intézmények kigondolásában és bevezetésében. A modern világban találták ki az abszolút monarchiát, az alkotmányos monarchiát, a nemzetállamot, a parlamenti rendszert, az emberi és állampolgári jogokat, az írott és megváltoztatható alkotmányt, a képviseleti, választáson alapuló demokráciát, a hatalom megosztását törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalmakra, az úgynevezett vallásilag semleges államot, ahogy a totális államot és társadalmat is. Csak a modernségben alakultak ki az úgynevezett politikai-társadalmi világnézetek, amilyen a konzervativizmus, liberalizmus, szocializmus, majd a későbbiekben a kommunizmus és a fasizmus. Csak a modernségben alakulnak ki az osztálytársadalmak, majd a modernség teljes győzelmével az osztálynélküli avagy tömegtársadalmak. Csak a modernségben van a politikai stratégiára vonatkozó racionális diskurzus, ahogy csak itt van fundamentalizmus is. Röviden összefoglalva: csak a modern világban léteznek ideológiák.