Horváth Iván

Balassi Bálint és a számítógépes irodalomkutatás

III. Rendellenességek az elméletben

1. Tulajdonképpen nem okoz nehézséget, hogy a 61. vers utáni vallási alsorozat a Balassa-kódexben számozva van. Elég jól bizonyítható, hogy nem a költő, hanem a Balassa-kódex utolsó másolója adott sorszámot ezeknek a verseknek.
2. A gyűjtemény számszimbolikus szerkezete nyilvánvaló. Ezt lerontja, hogy az első 33-as sorozat végén található prózai megjegyzés azt állítja, hogy 2 vers hiányzik. Ha azok meglennének, a gyűjtemény igazából 35 darabot számlálna? Erre a rendellenességre előadásom végén magától fény fog derülni. Éppen a számszimbolikus szerkesztő elv következtében kell a költőnek említenie elveszett verseket - és éppen kettőt.
3. Súlyos hibát követtünk el akkor, amikor a 61. vers utáni prózai megjegyzést az ősmásolónak tulajdonítottuk.

A Balassa-kódex közvetlen előzményét 1610 körül állította össze egy művelt irodalmár hölgy vagy úr. Az összeállítás a Balassi-részen felül egy Rimay-részt és egy "mostani poéták" című részt is tartalmaz. Az 1610 körüli szerkesztő mindhárom részt tudós, szakértő előszóval látta el. Az előszavak megállapításai és értékelései mindig megfontoltak.

A Balassi-rész előszavából világosan kiderül, hogy ez az 1610 körül működő, művelt szerkesztő-másoló azt hitte, hogy Balassi sajátkezű kéziratából dolgozik.

6. ábra

Márpedig a "nagy crux"-ban olvasható prózai megjegyzést ő még teljes terjedelmében ismerte (6. ábra). Ez az a hely, ahol az állítólagos ősmásoló mintha arról panaszkodnék, hogy nem tud hozzájutni Balassi minden verséhez, mert a költő azokat nem adja ki a kezéből. Nos, ezt a részletet az 1610 körüli szerkesztő, aki még a teljes szövegkörnyezetet ismerte, Balassi-szövegnek értette, nem pedig valamely szövegtorzító ősmásoló panaszkodásának. Hiszen azt hitte, hogy Balassi sajátkezű szövegét másolja! Vagyis Balassi maga beszél itt önmagáról harmadik személyben (mint a verscímekben és prózai megjegyzésekben mindig). Arról beszél, hogy ki akarja adni nyomtatásban a műveit, majd ha elég istenes verset írt.

Nincs tehát semmi alapunk a szövegtorzító ősmásoló feltételezésére. A kódex Balassi-része - az "istenes alsorozat" átszámozásának kivételével - a költő alkotásának tekinthető. Úgy jó, ahogy van.