III. Rendellenességek az elméletben
A Balassa-kódex közvetlen előzményét 1610 körül állította össze egy művelt irodalmár hölgy vagy úr. Az összeállítás a Balassi-részen felül egy Rimay-részt és egy "mostani poéták" című részt is tartalmaz. Az 1610 körüli szerkesztő mindhárom részt tudós, szakértő előszóval látta el. Az előszavak megállapításai és értékelései mindig megfontoltak.
A Balassi-rész előszavából világosan kiderül, hogy ez az 1610 körül működő, művelt szerkesztő-másoló azt hitte, hogy Balassi sajátkezű kéziratából dolgozik.
Márpedig a "nagy crux"-ban olvasható prózai megjegyzést ő még teljes terjedelmében ismerte (6. ábra). Ez az a hely, ahol az állítólagos ősmásoló mintha arról panaszkodnék, hogy nem tud hozzájutni Balassi minden verséhez, mert a költő azokat nem adja ki a kezéből. Nos, ezt a részletet az 1610 körüli szerkesztő, aki még a teljes szövegkörnyezetet ismerte, Balassi-szövegnek értette, nem pedig valamely szövegtorzító ősmásoló panaszkodásának. Hiszen azt hitte, hogy Balassi sajátkezű szövegét másolja! Vagyis Balassi maga beszél itt önmagáról harmadik személyben (mint a verscímekben és prózai megjegyzésekben mindig). Arról beszél, hogy ki akarja adni nyomtatásban a műveit, majd ha elég istenes verset írt.
Nincs tehát semmi alapunk a szövegtorzító ősmásoló feltételezésére. A kódex Balassi-része - az "istenes alsorozat" átszámozásának kivételével - a költő alkotásának tekinthető. Úgy jó, ahogy van.