Horváth Iván

Balassi Bálint és a számítógépes irodalomkutatás

Az ősmásoló

A Gerézdi nyomán kialakított elmélet nagy szerepet juttat egy bizonyos ősmásolónak. Mit jelent az "ősmásoló" kifejezés?

A Balassi verseit megőrző Balassa-kódex, most már tudjuk, egy másolat másolatának másolata. Az első vagy - másként - "ős"-másoló egy, a költőhöz közel álló személy lehetett, aki már a gyűjtemény összeállításának idején hozzájutott Balassi verseihez, sőt közvetlenül a költőtől származó kiegészítő értesülésekkel is rendelkezett. Általában híven követte a gyűjtemény elrendezését, kivéve néhány esetet. A költő tervétől való eltérésre általában olyankor került sor, amikor nem fért hozzá bizonyos szövegekhez, s ezeket olyan más Balassi-versekkel igyekezett helyettesíteni, amelyekhez hozzáfért. Ez a másoló egyszer meg is szólal: a kódex 99. lapján arról panaszkodik, hogy Balassi nem adja ki a kezéből újabb istenes verseit. Az ősmásoló e töredékes jegyzete s a rákövetkező néhány lap a Balassi-filológia legnagyobb rejtélye. Az ilyen eseteket hagyományos kifejezéssel crux philologorum-nak, a filológusok keresztjének szokás nevezni. Ez a Balassihoz közelálló ősmásoló tehát nem egyszerű íródeák, hanem sokkal inkább a költő barátja lehetett, aki sajnos olykor autonóm módon nyúlt a szöveghez.

Az ő hibájának (beavatkozásának) tulajdonítjuk, hogy:

1. Balassi szándékait felülbírálva beírta kódexébe a 61. vers után következő istenes alsorozatot;
2. Balassi szándékait felülbírálva beszámozta őket (ez az én verssorrendemben nem látható);
3. Balassi szándékait felülbírálva beírta kódexébe a 64. vers után következő "török bejteket";
4. Végül hozzácsapta az egész gyűjteményhez (a 66. vers után) a "Caelia-sorozatot".

Az elmélet tehát a kódex számos helyén feltételezni kénytelen az ősmásoló szövegtorzító tevékenységét.

Ezeket a betoldásokat, mint nem a szerzőtől eredőket, mi magunk, irodalomtörténészek számoltuk fel (először én magam). Vásároljunk egy tetszőleges Balassi-verskötetet: az e betoldások nélkül fogja közölni a szöveget.

A kötet rekonstrukciója az ősmásoló munkájának korrigálásával

Az eredmény roppant megnyerő lett. Figyeljük csak meg a kötetkompozíciót végét, azt a részt, ahonnan az ősmásoló betoldásai eltűntek.

Az 58. ének latin nyelvű címe szerint a költő, látván, hogy Júliát sem észokokkal, sem könyörgéssel szerelemre gyújtani nem képes, panaszával betölti az eget, a földet, a tengereket:

Ó, nagy kerek kék ég, dicsőség, fényesség, csillagok palotája!...

A záró versszakban pedig nemcsak a szereztetés körülményeiről (erdélyi lókereskedelmi körútjáról) számol be, hanem a sorozat végét is bejelenti:

Hideg lévén kívül, égvén penig belül Júlia szerelmétűl,
Jó hamar lovakért járván Erdély földét nem nagy fáradság nélkül,
Ezt összerendelém, többé nem említvén Júliát immár versül.

S még prózában is hozzáteszi: "Ez a Júliáról szerzett énekeknek a vége." S annál nagyobb nyomatékul mindjárt ott a következő: az 59. Következik más. Zsófi nevére. Majd a 60.: Bécsi Zsuzsannáról s Anna-Máriáról szerzette

Bizony, két külföldi rosszlányról:
Egy társommal midőn én ballagnék,
Szerencsére reájok találék,
Rájok nézve ottan fel gerjedék,
Jó társom is szerelemben esék,
ők ottan éleszték,
Kedveket jelenték,
Velek azért mi meg esmerkedénk.

Stb., stb. "Többet szólnom dolgunkról nem szükség", magyarázza a kényes ízlésű lírikus. S erre következik rá a 61. darab híres kérdése, mely a sorozatban elfoglalt helye alapján szintén gazdagabb értelmet nyer:

Vitézek, mi lehet e széles föld felett szebb dolog a végeknél?

Mert hogy ez a Júlia-szerelemre is vonatkozik, annak a megtagadása! És így tovább. Jön a Margit nevű szűzről szóló ének (62.). Aztán az az éneke (63.), amelyben saját körének tagjaihoz szól, ama költőtársaihoz,
kik a magyar nyelven való vers szerzésen egymással vetekedtek.

Ám mindeme gyönyörűségek nem csillapítják szenvedéseit (64.), ezért elbújdosik (65.), haszontalan verseskönyvét pedig a tűzre veti (66.).