Játszani jó, de vigyázz, mit játszol el

A játékok, szerencsejátékok a történelem folyamán mindig népszerűek voltak. Szerepe van fejlődésünkben, készségeink fejlesztésében, lelki egészségünk megőrzésében és szabadidőnk eltöltésében, kikapcsolódásunkban. A játék, különösen a szerencsejáték lehet a remélt gyógyír is lelki fájdalmainkra, magányra, félelmeinkre, kirekesztettségre és további problémákra. A stressz feldolgozásának, a konfliktusok „megoldásának” egy módjává válik. Ebben az értelemben a játék úgy viselkedik, mint az alkohol vagy a drog. Segít jobban lenni! Fennáll a veszélye, hogy a játékos egy idő után már nem képes uralmat gyakorolni a játék felett: akár nyer, akár veszít, ellenállhatatlan vágyat érez a folytatásra. Azt követően, hogy komoly összegeket játszott el, egyre erősödő szégyent él meg, az adósságok felhalmozódnak, a családi konfliktusok megszaporodnak, ami újabb meneküléshez vezet.

Forrás: Katolikus Karitász

A koronavírus megjelenése előtt, becslések szerint Magyarországon 1,5-2 millió ember játszott szerencsejátékot, és ebből közel 200 ezer játékfüggőségben szenvedett. Ez a szám a koronavírus járvány alatt emelkedhetett. Erre hívja fel a figyelmet a Karitász által összeállított www.jatekfuggosegnelkul.hu oldal. A honlapról megtudhatjuk azt is, hogy hová fordulhatunk, milyen segítséget igényelhetünk, ha a családunkban, környezetünkben merül fel a függőség gyanúja.

A legnagyobb veszély gyermekeinket fenyegeti! November 10-e óta újra elmaradtak a közösségi programok. Ismét többet ülünk a számítógép előtt, többször van kezünkben a telefonunk és fennáll a veszély, hogy a járvány elmúltával sem változik a helyzet. A mérték nélküli játék, vagy „gépezés”, „telefonozás” függőség kialakulásához vezethet. Különösen érvényes ez gyermekeinkre.

Néhány figyelmeztető jel:

• Ha a munkaidő vagy az iskola rovására játszunk

• Ha a játék miatt vált gondterheltté válik a magánéletünk

• Ha egyre több pénzt költünk az online játékra és késztetést érzünk, hogy visszanyerjük, vagy még többet nyerjünk

• Ha az utolsó filléremet is eljátszom, ha kölcsönkérek vagy eladok valamit, hogy játszhassam

• Ha már az alvásban is zavar a játék

• Ha valami törvénysértő dolgot csinálok, hogy játszhassak

• Ha annyira belefeledkezem a játékba, hogy teljesen kizárom a környezetemet

Forrás: Katolikus Karitász

Mindenki érintett! Ha nem is közvetlenül, de játékfüggőséggel érintett személy lehet a családban, szomszédban, osztálytársaink, munkatársaink, barátaink között. Vajon figyelünk e rájuk? Teszünk-e értük, vagy csak végig nézzük nehézségeiket? Vajon én veszélyeztetett vagyok-e, beismerem-e magamnak, ha már átléptem a határt? Hol a határ? … és hol a segítség? Ha felmerül, hogy környezetünkben valakinél kialakult a játékfüggőség, érdemes felkeresni konzultáció érdekében egy szolgálatot, amelyik függőséggel foglalkozik, vagy egy önsegítő csoportot. Ebben ad segítséget a www.jatekfuggosegnelkul.hu oldal. Az egyéni konzultációk telefonon és online is elérhetők. A Katolikus Karitász önkéntesei és munkatársai több területen igyekeznek segíteni, és nem engedik el a rászorulók kezét!