Jaksity György

IV. A játékos elme

13. ábra

A viselkedésalapú pénzügyelmélet (behavioral finance)

Kognitív heurisztikák és elfogultságok

14. ábra

A deduktív következtetés alapvetően logikai szabályokat követ, de gyakran eltérünk ezektől, és pragmatikus szabályokat használunk fel, vagyis a tényszerű logika helyett a kijelentések, jelenségek tartalmát is figyelembe vesszük a következtetés megalkotásakor. Ezen túlmenően a dedukció történhet ún. heurisztikák alkalmazásával. A heurisztikák gyors, könnyen alkalmazható eljárások, amelyek szinte teljesen mellőzik a logikai szabályokat és sokkal inkább a probléma tartalmára koncentrálnak. A heurisztikák során gyakran mentális modellt alakítunk ki a helyzetről, ami természetszerűleg a valóság leegyszerűsítését is jelenti, és ezáltal magába foglalja a téves következtetés levonásának lehetőségét.

Mentális reprezentáció

A mentális reprezentáció a kognitív pszichológia egyik legfontosabb fogalma. Azt a módot jelenti, ahogy tárgyakat és eseményeket leképezünk emlékezetünkben. A leképezés módjára három megközelítés is ismert a lélektanban. Az első szerint a mentális reprezentációk ugyanazokkal a jellemzőkkel bírnak, mint a leképezendő tárgy. A második szerint valamilyen kódrendszert használunk a leképezéshez, hasonlóan ahhoz, ahogy a számítógép működik. Végül a harmadik sokkal kevésbé rendszerszerűen, és sokkal inkább egyéni jelrendszerek alapján képzeli el a leképezést.

Nagyon gyakran és ugyanakkor meglehetősen eltérő mértékben gondolkodunk képekben. Ezt a képességet, hogy emlékeinket képekben tároljuk, mentális képzeletnek hívjuk. Ha például azt kérdezik tőlünk, milyen kilincs volt szüleink házának nappalijában az ajtón, akkor megjelenítjük a nappalinak azt a részét, ahol az ajtó van, és így próbálunk választ adni a kérdésre. A pénzügyi piacokon az adott helyzetek a különböző pénzügyi-gazdasági paraméterek sajátos koordináta-rendszerbe helyezésével képezhetők le. Egy adott helyzet megítélésében a korábbi hasonló helyzetek felidézésével próbálunk eligazodni. Mindezek képi megjelenítését segítik a különböző piaci mutatók grafikonjai, de elsősorban a minket érdeklő befektetési eszközök árfolyam-diagramjai.

Információs hozzáférés

Fontos kérdés, hogy milyen információk alapján vonunk le következtetéseket. A vizsgálatok azt mutatják, hogy hajlamosak vagyunk nagyon szemellenzősen, ha úgy tetszik, lustán viselkedni: azokat az információkat nagyobb súllyal vesszük figyelembe, amelyek könnyebben hozzáférhetőek, és azokat kevésbé, amelyek megszerzéséért többet kell tennünk. Ez nagyon hasonlít ahhoz a történethez, amelyben Móricka nem ott keresi elvesztett pénztárcáját, ahol feltehetően kiesett a zsebéből, hanem arrébb, ahol fény van, mert ott lát is.

Horgonyzás (anchoring)

Az emlékezetünk tartogat bizonyos referenciapontokat, amelyeket segítségül hívunk a megismerési folyamatban, amikor új helyzettel találkozunk. Ezekhez a pontokhoz képest az új információk alapján módosításokat végzünk, ám az új információkat általában kisebb súllyal vesszük figyelembe, mint kellene. Ilyen helyzet alakulhat ki például, amikor egy adott árfolyamon vásárolt részvény emelkedni kezd, majd valamilyen esemény hatására visszaesik. Számunkra fontos referenciapont az az árfolyam, amikor előzőleg vettünk a papírból, így könnyen rábeszéljük magunkat további vételre, amikor ide visszaesik a papír, és nem vesszük eléggé figyelembe, hogy milyen új hatások érvényesülnek az ár kialakításában, milyen rossz hírek jelentek meg az adott vállalatról.

Mentális keret (framing)

Az emberek általában egy általuk megalkotott kontextusba, mentális keretbe helyezve vizsgálják a világ jelenségeit, és ez alapján hoznak döntéseket. Így például a kérdésfeltevés mikéntje egyben meghatározhatja a választ is, és hasonlóképpen attól függően attól függően vonunk le az információkból következtetéseket, hogy milyen formában, kontextusban jutunk hozzájuk. A mentális keret vezérlésére, irányítására alakultak ki a küszöbhozamok vagy benchmarkok, amelyek a portfoliónkhoz kockázat, lejárat, likviditás és más fontos paraméterek tekintetében legközelebb álló piaci portfolió indexével vetik össze befektetésünk eredményességét.

Túlzott reakciók

A pszichológiából ismerős a "túlreakció" (overreaction), vagyis hogy a nem várt és jelentős eseményekre az emberek általában azok valós tartalmánál erősebben reagálnak, vagyis túlreagálják őket. Ez ellentmond a Bayes-szabálynak, amely szerint az emberek az információk valóságos súlya alapján hoznak döntéseket, és például nem kapnak nagyobb súlyt a később megszerzett információk a korábbiaknál. A rossz hírekre erősebben reagálunk, mint a jókra, vagyis 100 dollárt elvesztésének nagyobb hangsúlyt adunk, mint 100 dollár megnyerésének. Olyan helyzetekben is ok-okozati viszonyt keresünk, amelyek pusztán valószínűségekkel írhatók le, így például egy eredményesen működő befektetőről azt gondoljuk, hogy a jövőben is jó eredményeket fog elérni.

Túlzott önbizalom, a vágyak és a valóság összeütközése

Az amerikai Gallup közvélemény kutató cég és a Paine Webber befektetési bank közös felmérése során 2001. májusában az egyéni befektetőket arról kérdezték, hogy mennyi lesz a részvénypiaci hozam és mekkora lesz a saját portfoliójuk megtérülése a következő 12 hónapban. A válaszok átlagai a következők voltak: 10,3 és 11,7 százalék. Vagyis az átlagos befektető úgy gondolta, hogy a piaci átlagnál, vagyis lényegében az átlagos befektető hozamánál jobb eredményt képes elérni. Az már csak hab a tortán, hogy 2001-2002 az egyik legrosszabb időszak volt a világ tőzsdéinek életében: szinte minden fejlett piac jelentős veszteségekkel zárt. Ez a túlzott optimizmus nemcsak a befektetésekre, hanem szinte mindenre igaz az életünkben. Túlbecsüljük a várható sikerünket, amikor belekezdünk valamibe (pl. új álláshoz jutunk), magasabbnak gondoljuk a jövedelmünket az átlagnál, a gyerekeinkről azt gondoljuk, hogy az átlagosnál tehetségesebbek, ugyanakkor alulbecsüljük annak a valószínűségét, hogy baleset ér minket vagy problémánk lesz a munkavállalással és hasonlók.