Kornai János

Közép-Kelet-Európa nagy átalakulása - Sikerek és csalódások

Áttérek olyan történelmi példákra, amelyeknél az első sorban "igen" szerepel, azaz ahol és amikor a gazdasági változás a fő irányban ment végbe. Még ha az első sorban "igen" szerepel is, egyáltalán nem magától értetődő, hogy ezzel párhuzamosan a fő irányban, a demokrácia irányában mozdul-e el a politikai szféra és hogy erőszakmentesen megy-e végbe a változás.

A 3. oszlop két történelmi példát említ. Az első példa Magyarország 1919-ben. A Magyar Tanácsköztársaság 100 napos uralma alatt elkezdte a szocialista típusú rendszer erőszakos bevezetését. A kommunista hatalmat katonai erővel döntötték meg, a vörös terrort az első években fehér terror váltotta fel. Hosszú évek teltek el, mire a Horthy-rendszer eljutott valamiféle konszolidációig.

A másik példa Chile. Ott Allende és kormánya elindult azon az úton, amely feltehetően elvezetett volna egy szocialista rendszer kialakításához. Ám még mielőtt az teljesen kifejlődött volna, 1973-ban szétverte Pinochet tábornok puccsa. Bosszúhadjárat, ítélet nélküli retorziók, politikai gyilkosságok, kínvallatások kísérték az Allende előtti gazdasági rendszer restaurációját. Hosszú évek múltán fejlődtek ki az országban a demokrácia intézményei.

Most következzenek összehasonlításképpen a jelenkori elmozdulások a szocialista rendszertől. A 4. oszlop csupán egyetlen példát mutat be, azt is csak igen röviden, mégpedig Kína esetét. Az első sorban itt is "igen" olvasható. Kína gazdasága a kapitalizmus felé halad, s már elég messze tart annak kiépítésében. A második sorban viszont "nem" látható - a kínai politikai formák nem mozdultak el a demokrácia irányában. Szó sincs erőszakmentességről. Erőszakkal tették el az útból Mao híveit, később katonai erővel verték le a diákok békés nagy tüntetését. Kemény rendőri erőszakkal lépnek fel a kommunista párt vonalától eltérő gondolatok terjesztőivel szemben. Igen nagy az eltérés a 6. karakterisztikum vonatkozásában: az intézményi változások üteme Kínában jóval lassabb, mint Közép-Kelet-Európában.

Vessünk egy pillantást az 5. oszlopra: Nyugat-Németország átalakulására a második világháború után, először az 1. és a 2. karakterisztikum szempontjából. A nácik uralma idején alapjában véve tovább élt a kapitalista gazdasági rendszer, de a politikai struktúra végzetesen eltért a fő iránytól. Ami a 3. karakterisztikumot illeti, nem volt szükség totális átalakulásra, csak részlegesre. A legfontosabb különbség a 4. és a 5. karakterisztikumban mutatkozik. Ez nyilvánvalóan nem lehetett erőszakmentes átalakulás. Először súlyos áldozatokat követelő háborúban kellett szétzúzni a nácik hatalmát. A szövetséges hatalmak még hosszú időn át megszállva tartották az országot. A békeszerződés, valamint a szövetségesek katonai jelenléte kényszerítette ki a demokratikus alapintézmények megteremtését. Ez volt a kiindulópontja a belső erők által mozgatott későbbi reformoknak. A 6. karakterisztikummal, a sebességgel kapcsolatban megállapítható: történelmi léptékkel mérve igen gyorsan ment végbe a demokratizálás.