Kornai János

Közép-Kelet-Európa nagy átalakulása - Sikerek és csalódások

II. 5. Első értékelés

Azt állítottam, hogy a közép-kelet-európai nagy átalakulás az egyedüli a világtörténelemben, amelyben együtt áll a korábban felsorolt hat karakterisztikum. Ez pozitív állítás, igazsága nem függ annak világnézetétől, filozófiai és politikai felfogásától, aki állítja. Vagy igaz, vagy nem - cáfolatához elég lenne egy ellenpélda a világtörténelemből.

Más a helyzet akkor, ha normatív megközelítést alkalmazunk és minősítjük azt, ami történt. Megkockáztatom a következő minősítést: a Közép-Kelet-Európában végbement nagy átalakulás, az imént leírt hat jellegzetes vonásával, világtörténelmileg egyedülálló sikertörténet. Kockázatos ezt kijelenteni, hiszen sokan újra és újra csak kudarcról és csalódásról szoktak szólni. Az ilyesféle minősítéssel kapcsolatban már nem tehető fel az a kérdés: igaz-e vagy nem. Mit minősítünk "jónak" és mit "rossznak" - ez értékítélet. Ugyanazt a tényt, amelyet mindenki egyetértésével helyesen írtunk le, kedvezőnek minősíti az egyik ember és kedvezőtlennek a másik attól függően, milyen értékrend alapján ítélkezik. Aki minősít, értékel, jónak vagy rossznak ítél meg valamilyen fejleményt, az mondja is meg: milyen értékek alapján értékel. Amikor a mi régiónk nagy átalakulását világtörténelmi távlatból tekintve páratlan sikertörténetnek nevezem, azt saját értékrendem szerint tettem.

Ebben első helyen áll, legnagyobb értékkel, a demokrácia, és ehhez kapcsolódva az emberi jogok.

Második helyre teszem azt a meggyőződést, hogy előnyben részesítem a kapitalista rendszert a szocialista rendszerrel szemben. Nem mintha "szeretném" a kapitalizmust. Nem éppen szeretnivaló rend, hiszen tele van visszataszító vonásokkal. Ugyanabban az értelemben preferálom, mint ahogy Churchill előnyösnek tartotta a demokráciát - eddig még nem hozott létre kedvezőbb rendszert a világtörténelem. Fölényben van más történelmileg létezett és ma is létező rendszerekkel szemben, mert hosszú távon magasabb termelékenységet, gyorsabb gazdasági növekedést, gyorsabb technikai fejlődést és az anyagi életszínvonal gyorsabb emelkedését biztosítja. És még egy fontos előnyös vonása van, ami az általam elsőként kiemelt értékhez, a demokráciához kapcsolódik. Igaz, a kapitalista gazdaság összefér nem-demokratikus politikai rezsimmel. Együtt élhet autoritariánus uralommal, sőt akár kemény diktatúrával is. Ami viszont különlegesen fontos, az a fordított irányú kapcsolatra vonatkozik: nincsen demokrácia kapitalista gazdaság nélkül. A kapitalista gazdaság nem elégséges, de szükséges, nélkülözhetetlen feltétele a demokráciának.

Végül prioritásaim közül harmadikként említem meg: magas értéket tulajdonítok az átalakulás erőszakmentes, vértelen, békés jellegének.

Bizonyára vannak, akik nem osztják az én értékrendemet és ezért - még ha készek is a világtörténelmi távlatot vállalni - más minősítéshez jutnak el. Nem számíthatunk ebben a tekintetben konszenzusra.

Azt a tanulságot azonban érdemes levonni előadásom gondolatmenetéből, hogy - amennyire csak lehetséges - próbáljuk elhatárolni egymástól a pozitív állításokat, amelyek tényekkel igazolhatók vagy cáfolhatók, és a normatív állításokat, amelyek a minősítő-ítélkező egyén vagy csoport értékrendjétől függnek. Annál is inkább érdemes ezt a tanulságot hangsúlyozni, mert sajnálatos módon ez a kétféle megközelítés sok beszédben és írásban összemosódik.