Kovács Ferenc

Meddig és mit bányásszunk?

A szén-dioxid-kibocsátás forrásai és nyelői

21. ábra

A felszabaduló forrás erőssége 102 TgC/év, ebből 29 egység a növényzetből, 55 a talajból, 2 az élőlények (ember, állat) légzéséből, 16 az energiatermelésből szabadul fel. A források közül kb. 60%-kal szerepel a talaj. Ez megerősíti Arrhenius 100 évvel ezelőtti állítását, miszerint a szén-dioxid-képződés döntő része a kőzetképződés és -mállás terméke, a széntüzelés (akkori 500 Mt/év) a légkör CO₂ tartalmának ezredrészét adja. Az ipari, környezeti változások ezt (ezredrész) az arányt nyilván változtatták, a földi légkör CO₂ tartalma földrészenként a földtani, ipari aktivitástól függően eltérő lehet. Hazánkban 100 egységből 15-16 jut az energiatermelésre, a szén és szénhidrogének elégetésére.

22. ábra

_{2 22}

A fentiek alapján eléggé nagy "bátorság" azt állítani, hogy a globális felmelegedés elleni küzdelem legfőbb eszköze a szénerőművek leállítása és a kőolajtermelés visszafogása. Miért éppen az üvegházhatás 2 %-át okozó, antropogén eredetű szén-dioxid a "fő bűnös"? (A hazai 14-16 TgC/év kibocsátás az összes földi CO2 kibocsátásához viszonyítva nyilván elhanyagolható mennyiség.)

A hőmérsékleti és a fosszilis tüzelőanyag-felhasználás adatainak összevetése

23. ábra

A 23. ábra 1861-től 2000-ig mutatja a Föld globális hőmérsékletének alakulását az 1961-1990-es évek átlagától vett eltérés szerint.

A 24. ábra az északi félteke (30. szélességi foktól északra) átlagos hőmérsékletének alakulását mutatja. (A szén és szénhidrogének kb. 90%-át az északi félteken használják fel.)

A változás mindkét ábrán hasonló jellegű, a Föld globális hőmérsékletének emelkedése 140 év alatt 0,6-0,8 °C. Bizonyos mérési, számítási pontatlanságok miatt a változás mértéke bizonytalan.

24. ábra

25. ábra

Az ábrákon látható az is, hogy a globális hőmérséklet értéke egyik évről a másikra jelentős mértékben "ugrál". Eszerint például 1863-ban 0,75^oC-kal csökkent, 1864-ben 0,15^oC -kal emelkedett, ami egy éven belül 0,9°C változás - ez gyakorlatilag a másfél évszázados változásnak felel meg. Az 1912-es 0,7°C-os csökkenés egy év alatt 0,2 °C-ra mérséklődött; az 1990-es 0,7°C-os emelkedés 1-2 éven belül 0,1°C-ra, holott a tüzelőanyag-felhasználás egyik évről a másikra csak maximálisan 3-5 %-kal változott, általában emelkedett.