Visszatérő nehézbombázók, koravén fiatalok

A héten alaposan belelendül a lemezipar, és számos figyelemre méltó album jelent meg. 16 év után tér vissza a megöregedésre genetikailag képtelen B-52s, velük szemben éveket öregedett a Panic At The Disco, sikerrel birkózik meg a Crazy árnyékával a Gnarls Barkley, reményt keltően mutatkozik be a székesfehérvári Jacked, cseles lemezzel hozza a formát a Supergrass és a Raconteurs, matekdiszkóba hív a Foals, és táncparkettre menekül előre a Mystery Jets is a lemezajánlóban.

Mystery Jets: Twenty One

Várakozások: A londoni Mystery Jetsről első körben két dolgot érdemes tudni; az együttesben gitározik az énekes, Blaine Harrison erősen középkorú édesapja (bár jelenleg már nem teljes jogú tag), és debütáló nagylemezük, a 2006-os Making Dens nyitotta meg az utat az úgynevezett Temze-beat zenekarok előtt. Igaz, a színtér zenekarai és előadói (Good Shoes, Holloways) az egy szem Jamie T kivételével azóta sem robbantottak bankot, a szépreményű Larrikin Love pedig már el is halálozott. Így most a Mystery Jets-en van a bizonyítás sora, amelynek ugyan javára írható, hogy két évvel ezelőtti lemezén nem sorakoztak fel egyetlen aktuális trend mögé sem, ám a Making Dens, bár megvolt benne a lehetőség, sok szempontból mégis felemás eredményt hozott, a túlbonyolított számszerkezetekbe és pszichedeliába fullasztott dalokból, a jópofa You Can't Fool Me Dennis kivételével hiányzott az átütő erő és a slágeresség.

Eredmény: Ezúttal viszont produceri szerepkörben egy igazi nagymenő működött közre, a londoni dance-rock crossover király dj, Erol Alkan, aki főként onnan lehet ismerős, hogy már kismillió divatos zenekarnak készített remixet (így többek között a Mystery Jetsnek is), és ez a tény, illetve a nagykorúságra is utaló lemezcím már sejteti, hogy ez a Mystery Jets már nem egészen az a zenekar, amit két éve megismertünk. A kicsit infantilis, bohém alaphang maradt, de a dalok jóval összeszedettebbek, és - ez ugye a producer ismeretében nem túl nagy meglepetés - táncolhatóbbak. Erol Alkan - és a zenekar - könyékig nyúlt a nyolcvanas évek szemeteskosarába, a 21 egyik fele pedig mulatságosan, de többnyire biztos lábakon egyensúlyoz az ironikus giccs és az őszinte lököttség között. A teljesen gügye, de annál szórakoztatóbb Two Doors Down refrénje parádésan idézi meg a nyolcvanas évek második felének MTV-s hangzását Phil Collinstól a Roxette-ig, az egyszerre Rapture és Police paródiának beillő MJ is vállalható, míg a Behind The Bunhouse úgy megy át Smiths tribute-ból countryba, hogy még az sem kínos. A legerősebb pillanatok azonban mégis azok, amikor kicsit komolyan vehetőbb a produkció, mint a nyolcvanas évek diszkójához már alázatosabban hozzáálló Half In Love With Elizabeth, vagy a Laura Marning folk-pop üdvöske közreműködésével készült, bájos, szerelmes popdal, a kislemezes Young Love.
Ebben a témakörben készült már jobb lemez korábban is, az viszont tény, hogy a Mystery Jets jó irányba és jókorát lépett előre, úgyhogy most már csak a tényleg az emlékezetes slágerekkel maradtak adósak.

Kiknek ajánlható: Temze-beat helyett Temze-diszkóra vágyóknak.

Olyan, mint: Fura göncökbe öltözött utcazenészek kedves ámokfutása egy húsz évvel ezelőtti videodiszkóban.

(SZSZCS)