Usher megkomolyodik, Cyndi Lauper megfiatalodik

Bár még nincs harmincéves, Usher úgy gondolja, újdonsült apaként eljött a megkomolyodás ideje, ami nála még több gyerekcsinálós zenét jelent. Cyndi Lauper 55 évesen megcsinálja az első diszkólemezét, a Spiritualized ismét a halál torkából való megmenekülését ünnepli, a Futureheads harmadik lemeze az eddigi legslágeresebb, míg a Pigeon Detectives már az epigonok epigonja. Lemezajánló.

Spiritualized: Songs In A&E

Várakozások: Az angol Spiritualized mögött álló komponista-frontember, Jason Pierce pályája valamikor a nyolcvanas évek elején, a recsegő, minimalista garázs- és a nem kevésbé agyontorzított pszichedelikus-rock bűvköreinek közös halmazában alakult Spacemen 3 zenekarral kezdődött. A Spacemen 3 aztán négy nagylemez (köztük a '89-es csúcsalbum, a Playing With Fire és a gyakorlatilag posztumusz '91-es Recurring) után, elsősorban a személyi ellentétek és a Pierce által már akkoriban is mérhetetlen mennyiségben fogyasztott kábítószerek között morzsolódott fel. Az évtizedforduló környékén alakult Spiritualized-dal a zenekarvezető mind inkább belemerült a pszichedelikus popzenébe és ezzel együtt a különféle tudatmódosítók világába, és ennek a rizikós utazásnak a legfontosabb állomásává (és egyben végpontjává) végül a '97-es Ladies and Gentlemen We Are Floating in Space című album vált, ami óriási kritikai és közönségsikert hozott, és máig a korszak legfontosabb angol poplemezeként van számontartva. A meglódult karrier ellenére Pierce körülbelül ekkoriban került a gödör mélyére, egyre súlyosbodó drogproblémáit magánéleti válság is tetézte; alighanem kevesen fogadtak volna rá, hogy a zenekar és egyáltalán a frontember megéri a következő évtizedet. Azután négy év kreatív szünet és egy rehabilitációs kúra után végül minden helyrebillentett: új, immáron "tiszta" lemezzel lépett át az új évezredbe a Spiritualized, a 2001-es, nagyszabású Let It Come Down-t pedig két évvel később követte is az újabb album, a gospeles ihletettségű Amazing Grace.

Eredmény: Hogy azért mégse legyen minden olyan egyszerű: az újra formába lendült Pierce ugyan már 2005-ben készen volt az új lemez dalainak többségével, de egy súlyos tüdőgyulladás közbeszólt. Bár a legrosszabb szerencsére nem következett be, a lelki és fizikai felépülés jó ideig eltartott, így a két album közt Pierce filmzene-lemezzel és akusztikus koncertekkel szedte rendbe magát, míg végül, sok hezitálás után úgy döntött, befejezi az albumot. A címében az intenzív osztályon eltöltött időnek emléket állító Songs In A&E megint - a kis romantikus túlzással - halál torkából megmenekült, elgyötört ábrázatú, de kiegyensúlyozott művészt mutatja, mint anno a Let It Come Down, persze ez főként akkor válik egészen nyílvánvalóvá, ha tisztában vagyunk a mögötte meghúzódó történettel, de így vagy úgy, mindenképpen egy elképesztően erős és hatásos lemezzel van dolgunk. Továbbra is a frontember tökéletesre csiszolt, pedánsan meghangszerelt, szimfónikus űr-pop víziója az irányadó, a tradicionális, rockzenekari felállás mellett rengeteg vendégzenésszel, hömpölygő-lebegő (ezúttal kimondottan rövid) tételekkel. A lemezről visszaköszön az egész, tágan vett Nagy Amerikai Daloskönyv, van itt folk, gospel, country, blues, kikerülhetetlen Beach Boys áthallások, sőt, még egy kis garázsrock is; Pierce találmánya pedig az, hogy ezeket az összegereblyézett elemeket némi pszichedelikus gitárzajban keveri ki, hogy aztán az egészet kilője, egyenesen az űrbe, így az ismerős megoldások ellenére majd' mindig eredeti és izgalmas tud maradni. Talán egyszerűnek hangzik, de ezt így, ilyen minőségben, és ilyen szívbemarkoló dalokkal kevesen tudják utána csinálni.

Kiknek ajánlható: Tapasztalt űrhajósoknak és kíváncsi űrturistáknak egyaránt.

Olyan, mint: Jason Pierce, még mindig tisztán, és újra egészségesen.

(SZSZCS)