Usher megkomolyodik, Cyndi Lauper megfiatalodik

Bár még nincs harmincéves, Usher úgy gondolja, újdonsült apaként eljött a megkomolyodás ideje, ami nála még több gyerekcsinálós zenét jelent. Cyndi Lauper 55 évesen megcsinálja az első diszkólemezét, a Spiritualized ismét a halál torkából való megmenekülését ünnepli, a Futureheads harmadik lemeze az eddigi legslágeresebb, míg a Pigeon Detectives már az epigonok epigonja. Lemezajánló.

The Futureheads: This Is Not The World

Várakozások: A brit posztpunk revival artschoolos, intellektuális vonalát talán a legjobban képviselő Futureheads 2004-ben jelentette meg első lemezét, mely elsőre csak kritikai sikert jelentett. A Barry Hyde vezette sunderlandi négyes bemutatkozó lemezének egy jól eltalált Kate Bush-feldolgozás kellett ahhoz, hogy tavaly végre elfoglalja méltó helyét a brit albumlista élcsoportjában. Hirtelen ritmikai váltásokra és többszólamú vokálokra épülő, neurotikusan rángatózó, már-már matematikai kiszámítottságot tükröző zenéjükkel sok hívet szereztek maguknak világszerte, ám két évvel ezelőtti második albumuk rosszabbul fogyott a vártnál. A News and Tributes nem volt rossz lemez, de kifinomultabb, kísérletezőbb, és nem utolsósorban kicsit borongósabb zenei világa kicsit zavarba hozta a közönséget, és ez végül azt eredményezte, hogy kiadója is szerződést bontott a Futureheadsszel. A kvartett nem esett kétségbe, hanem saját kiadót alapított, és eddigi legsikeresebb saját szerzeményével (The Beginning Of The Twist) harangozta be harmadik albumát.

Eredmény: Bár a News and Tributes tévesen bukásnak van elkönyvelve, ott csak egyszerűen arról volt szó, hogy a Hounds Of Love kislemez sikere révén hirtelen népszerűvé vált zenekar nem tudott megfelelni azoknak az irreális követelményeknek, melyek reménybeli stadiontöltő rockbandát láttak a Futureheadsben. Remélhetőleg a News and Tributes egyszer elnyeri a méltó helyét az alulértékelt lemezek panteonjában, ám a Futureheadsnek ettől még az élet megy tovább, és meg kell alapozni a saját lábára álló zenekar jövőjét. Vélhetően ezért tértek vissza az első lemez egyszerűbb, punkosabb világához, de még azt is leegyszerűsítve, így aztán amit hallunk, az a Futureheads eddigi legfogyaszthatóbb és leghagyományosabb hangzású albuma. A nyitó The Beginning Of The Twist tényleg egy tökéletes pop-punk sláger, és ezen a nyomon halad tovább a többi dal is: egyszerű, energikus gitárattak valamennyi, egyedül a szakítós Hard To Bear lassít valamit a tempón. A dalok többsége működik, könnyen megjegyezhető kórusokkal, visszaszorított kísérletező kedvvel. Egyesek szerint a Futureheads ezzel a lemezzel inkább a könnyebb utat választotta, és nem váltja be az első két lemez ígéretét. Tény, hogy a This Is Not The World nem az a korszakalkotó remekmű, ami akár várható is lett volna a harmadik albumra, de ettől még egy élvezetes, pozitív csengésű lemez, mely nemcsak azt jelzi, hogy az együttes túlélte a nehéz periódust, hanem azt is, hogy mindig képes meglepőt húzni.

Kiknek ajánlható: Akiknek nincs bajuk azzal, ha egy lemez "csak" energikus, lendületes, punkos power pop dalok sorozatából áll.

Olyan, mint: Egy korábban ráncoktól csúfított, mára viszont kisimult, optimizmustól fénylő homlok.

(IB)