Usher megkomolyodik, Cyndi Lauper megfiatalodik

Bár még nincs harmincéves, Usher úgy gondolja, újdonsült apaként eljött a megkomolyodás ideje, ami nála még több gyerekcsinálós zenét jelent. Cyndi Lauper 55 évesen megcsinálja az első diszkólemezét, a Spiritualized ismét a halál torkából való megmenekülését ünnepli, a Futureheads harmadik lemeze az eddigi legslágeresebb, míg a Pigeon Detectives már az epigonok epigonja. Lemezajánló.

The Pigeon Detectives: Emergency

Várakozások: Az aktualitásokat precízen, vagy épp mániákusan követő anglomán - vagy egész egyszerűen angol - indie-pop rajongók már tavaly, a Nagy Britanniában platinává nemesedett Wait For Me című albumuk kapcsán felfigyeltek a Leeds-környéki Pigeon Detectives-re, és jó esély van rá, hogy idén már a világ többi része megjegyezze magának ezt az egyébiránt elképesztően hülye nevet. A Nyomozó Galambok ugyanis azon szerencsés, kurrens gitárpop zenekarok közé tartoznak, akik igazán nagyot robbanthatnak 2008-ban, és ezúttal talán nem "csak" a szigetországban, de azért azt se felejtsük el, hogy ugyanígy egy kiadós bukás lehetősége is benne van azért a pakliban, hisz a többség számára egyre kevésbé tűnik izgalmas társasjátéknak minden évben az új Libertines-t keresni.

Eredmény: Merthogy a Pigeon Detectives az évtized talán legfontosabb brit gitárzenekara, a Libertines életművét használja kiindulópontnak (legalábbis közvetve), ezzel pedig nincsenek egyedül, sokan építettek már karriert ebből az alapállásból, sőt néhányan kimondottan ambíciózusan álltak a feladathoz. A Nyomozók helyzete annyiban más, hogy ők már gyakorlatilag a Libertines előtt tisztelgő zenekarokból merítik az elsődleges inspirációt, így az Emergency (akárcsak a tavalyi lemez) leginkább az olyan, az utóbbi pár évben feltűnt, Dohertyék örökségével hol jobban, hol rosszabbul sáfárkodó zenekarok világát idézi,mint a Fratellis, az Arctic Monkeys vagy épp a Kooks, de a leedsi kollegák, a Kaiser Chiefs prolis egyszerűséggel fülbemászó, tömegénekeltetős brit-popja is markánsan ott van a hatások között. Talán már ebből is kitűnik, hogy aki legalább egy fél verzényi egyéni hangot elvár egy lemeztől, az rossz helyen keresgél, de minden szemérmetlen áthallás ellenére azért azt el kell ismerni, hogy a fiúk nem reménytelen dalszerzők. Az I'm a Liar "parappás", sodró refrénje a hasonló stílusú kompozíciókban különösen erős Fratellisnek is becsületére válna, a Keep On Your Dress az Arctic Monkeyst szorongatja meg hazai pályán, az I'm Not Gonna Take This pedig akár a Kaiser Chiefs második lemezére is felkerülhetett volna, hasonszőrű példákat pedig bekezdéseken keresztül lehetne még sorolni. Összességében a végeredmény tehát lendületes, fiatalos, jópofa, ahogy azt kell, kérdés persze, hogy kell-e egyáltalán. De legalább amíg ezen gondolkozunk, az Emergency azért szerezhet néhány kellemes percet, és tulajdonképpen ez volna a lényeg.

Kiknek ajánlható: Azoknak, akiknek még nincs elege a hetente felbukkanó, új indie reménységekből.

Olyan, mint: Tehetséges epigonok tehetséges epigonjai.

(SZSZCS)