Sinkó László élete: így tört ki zseniális bátyja árnyékából

Sinkó László Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész volt. Bátyja, Sinkovits Imre az elsők között lett a Nemzet Színésze a cím alapításának évében, 2000-ben. Sinkót a Nemzet Művésze címmel ismerték el, ugyancsak az első kitüntettek között 2014-ben. Sinkó László bátyja hatására választott hivatást. Testvéri kapcsolatukat mély szeretet hatotta át, miközben Sinkó László többször is elmondta: személyiségüket tekintve olyanok voltak, mint a tűz és a víz. Családnevét is azért változtatta meg, hogy a maga útját járva sose bátyja miatt háruljon el előle valamely akadály. Sinkó László távol tartotta magát a politikától, illetve azt vallotta: amit a közéletről, a politikáról, a világról gondol, azt a szerepein keresztül tudja leghitelesebben megfogalmazni.

Csatazajban
Both Béla 1966 és 1971 között igazgatja a Nemzeti Színházat.

Már regnálásai idején is folyamatos a harc két főrendezője, Major Tamás – akit 1961-ben konfliktusos személyisége miatt váltott le a párt a Nemzeti éléről – és Marton Endre között.

Küzdelmüket olykor a repertoár sínyli meg, s állandó bizonytalanságot okoz a társulat belső viszonyait illetően.

Sinkó László a Nemzeti Színház Blaha Lujza téri épületében volt gyakorlatos színinövendék. 1966-ban ott már csak a hűlt helye van a felrobbantott, elbontott teátrumnak. A Nemzetihez frissen szerződött színészben kellemetlen érzeteket kelt, hogy átmeneti játszóhelyen kezdi a fővárosi pályafutását, a majdani Thália Színház – korábbi Ifjúsági Színház – épületében.

Érzékeli a Major és Marton ellentétéből adódó helyzet abszurdjait is, de – bár nem halmozzák el főszerepekkel – úgy véli:

huszonévesen bármely körülmények között az a dolga, hogy bizonyítson. Ugyanakkor ott akad a szeme néhány további furcsaságon.

 

A Magyar Rádió stúdiója, Gosztonyi János Kint is bárány, bent is farkas című rádiójátékának felvétele 1971-ben. Sinkovits Imre és Sinkó László mellett Marton Frigyes rendező. Forrás: Fortepan/Szalay Zoltán

Egyes rendezők, köztük Marton Endre is jóval engedékenyebb az idősebb, neves kollégákkal; az előadással kapcsolatos megbeszéléseken részt sem kell venniük, olykor egyes próbaszakaszok alól is felmentést kapnak.

A direktori pozíciójától megfosztott Major Tamás más habitus, neki a hatalmi harcok iránti szenvedélye mellett erős – bár olykor Sinkó László számára nyilvánvalóan téves – víziói vannak a darabokról, s rajta nem érződik, hogy tartana a színház nagyjaitól.

Mindamellett Major Tamás a színházi belvilágban egy személyben játssza el a jó rendőr, rossz rendőr kétféle karakterét, nagynevű kollégákat éppúgy felmagasztalva, majd sárba tiporva, mint ifjabbakat.

Sinkó László számára eben a helyzetben felüdülést jelent, amikor feladatokat kap a diploma után a Nemzeti Színházhoz szerződött Babarczy László, valamint az ugyancsak ifjú Iglódi István és a náluk idősebb, de az ifjakhoz hasonlóan csak a színpadi produktumra koncentráló színész-rendező Egri István rendezői munkáiban.

Babarczy azonban 1969-ben távozik a teátrumtól, Iglódi is odébb áll egy időre, Egri István pedig ritkábban jut rendezői lehetőséghez, mint a nála kevésbé progresszív alkotók.

Amikor Both Bélát 1971-ben Marton Endre váltja a színház élén, akkor elszabadul a pokol. Aki Marton darabjában játszik, azt Major Tamás utálja. Aki Major Tamás darabjában, azt Marton Endre. Sinkó László – ahogy más ifjú kollégája is – felváltva játszik Major és Marton rendezéseiben, hol ez gyűlöli, hol az.

Sinkó László ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott önéletrajzi könyvében:

„Ezt a helyzetet sok színész megsínylette. A fiatal színészeknél zavart okozott. Nálam jelentős zavart."

 

Kispadon
Sinkó Lászlót 1972-ben Jászai-díjjal jutalmazták.
Mindamellett pályafutásának 1972-től 1978-ig tartó időszakát utóbb kispados korszaknak aposztrofálta. Akkoriban a színház vezető színészeinek levetett, vagy el nem vállalt szerepeit osztották rá. Ráadásul egyes kollégái olykor rossz ízű mondatokkal igyekeztek a bátyja ellen fordítani, arra utalva:

amíg színészóriás fivérével közös társulathoz tartozik, sosem fog előrébb jutni a pályán.

Sinkó László harminchárom éves, amikor a Nemzeti Színház 1973-ban műsorára tűzi Illyés Gyula Testvérek című színművét. Országszerte arról beszél a publikum: a címszerepeket a Sinkovits testvéreknek kellene játszania.

A Marton Endre és Vadász Ilona rendezésében közönség elé kerülő műben azonban Kálmán György alakítja a Sinkovits Imre által játszott idősebb testvér öccsét.

Kálmán György nem kedveli a szerepet, hasonló helyzetben az általa nem kívánt feladatot Sinkó Lászlóra osztják. Ez esetben ez nem történik meg.

Sinkó László gyakran említette: a színészi fegyelmet, alázatot, koncentrációt a bátyjától tanulta el. Mindig hozzátette: amúgy olyanok, mint a tűz és a víz.

A Nemzeti Színház akkori abszurdjairól, az őket ért méltánytalanságokról nem beszél egymással a már piedesztálra került Sinkovits Imre és a szakmai kitörésre halvány lehetőséget sem látó Sinkó László.

1976-ban Szabó Magda Az a szép fényes nap című darabja kapcsán adódik sajátos helyzet. Gyulát, a mű főhősét Kállai Ferenc játssza, fiát Sinkovits Imre, Gyula unokáját Kálmán György. Sinkó Lászlóra a Bönge nevű, hetvenen túli aggastyán szerepét osztják, akit megcsonkítottak Augsburgban. Sinkó László fejére Bönge szerepében harisnyát húztak, amelyre szőröket ragasztottak, irdatlan méretű gúnyába bújtatták, és megtiltották, hogy a saját hangján beszéljen.

A színész úgy érzi: valóban megnyomorították.

 

Szeret, nem szeret
Sinkó László az egyik legnehezebb színházi pályaszakaszában lesz országosan népszerű, közkedvelt és elismert művész.

A rádió mikrofonja előtt olyan szerepeket alakít, mint például a Figaro, a Peer Gynt, a Bánk bán, Raszkolnyikov, vagy Napóleon a Háború és békében.

Első nagy televíziós szerepét Dömölky Jánostól kapja, Iszak Babel Lovashadseregében az Írót. Nemere Lászlónál Čapek Fehér kórjában játszik főszerepet. Várkonyi Gábor rendezésében a királyt alakítja A király meztelen című szatirikus tévéjátékában. Az ugyancsak Várkonyi Gábor rendezte Szuholov-Kobilin-műben, a Tarlekin halálában pedig Tarlekint; olyan partnerekkel, mint Garas Dezső és Somogyvári Rudolf.

Dömölky János készített tévés darabot Krleža Agóniájából, amelyben Sinkó László Darvas Ivánnal, Szemes Marival játszik együtt.

A színművész nemzeti színházi korszakára esik az az időszak is, amikor Hajduffy Miklós összes televíziós rendezésében szerepet kap.

„Kispados" korszakának utolsó évében lesz narrátor a Rockenbauer Pál rendezésében képernyőre került Tízezer lépés Magyarországon című sorozatban, illetve annak más címmel futó, hasonló tematikájú folytatásaiban.

Sinkó László azt tapasztalja: a színházon túli szakmai terepeken elismerik a munkáját. De ez nem jelent harmóniát.

A felvételről este bementem a színházba, és úgy éreztem – nem is éreztem, ez valóban így történt –, másképp szólnak hozzám, másképp beszélnek velem, más a légkör, mint abban egész nap részem volt a többi munkahelyemen. Álbeszélgetések, álérdeklődések. A társalgó hangulata hazug volt és álságos

- idézte fel a helyzetét egy későbbi megszólalásában.

Családi kör
Szakmaszerte elismerik egyedi tehetségét, ám más színházak nem keresik szerződésajánlattal, mert azt gondolják: szakmailag a helyén van. Sinkó László nem panaszkodik senkinek, lojális a Nemzeti Színházhoz.
1974 és 1978 között sok időt tölt a teniszpályán és a Sportuszodában.

A fizikumát terheli, hogy ne roppanjon mentálisan.

Az uszodai büfében társaságra talál a Faragó-Szívós-Csapó hármassal fémjelzett olimpiai bajnok vízilabdacsapat tagjaiban. Egy nap kezébe akad egy fénykép, Dürer Férfiképmásának reprodukciója. Ágya fölé tűzi, s amikor eluralkodik rajta a bizonytalanság, gyakran rápillant. A képből harmónia árad.
Sinkó László 1974-ben már kétgyermekes édesapa. Lánya, Andrea – olimpikon, többszörös magyar bajnok ritmikus sportgimnasztikában – 1967-ben született; öccse, Máté hét évvel később.
A színésznek kevesebb ideje jutott a leányára, fiát igyekszik magával vinni az uszodába, sokat járnak kirándulni.
Sinkó Lászlóban ugyanakkor a felesége igyekszik tartani a lelket, napról napra meggyőzni: bármit is kell megélnie a Nemzeti Színházban, hinnie kell magában.
Sinkó Gabi – aki diploma után tanárnőként dolgozott – férje életrajzi kötetében mondta el a következőket:

Laci mellé bejött egy különleges sporttehetséggel megáldott kislány, aki egy pontozásos sportágba keveredett bele. A sport gyönyörű, de a pontozás és az, ami körülötte van, elviselhetetlen. Volt olyan időszak, hogy azt éreztem, nem bírom ki, mert egyik oldalon a férjemet rugdalták, a másikon pedig a gyerekemet. Akkor majdnem elfogyott az erőm. Azzal könnyítettem magamon – muszáj volt valahol csökkenteni a terheket –, hogy otthagytam egy évre az iskolát. A lányom minden este sírva jön haza, a férjem arcáról lerí, hogy torkig van az egésszel, és ehhez még toleráljam az iskola parancsuralmi rendszerét. Valamilyen menedzserszerepet kaptam. A lányom azt mondja, hogy a talentum áttör minden gátat, és tizenhét éves korától huszonkettőig nem verte meg őt senki a sportágában. Olimpikon lett. Azt mondja, anyukám, ha te nem lettél volna, akkor nem jutottam volna idáig.

Sinkó László fia civil hivatást választ majd. Arra is lesz módja, hogy beváltsa édesapja álmát, és egy vitorlással bejárja a Földközi-tenger minden szegletét.

1974-ben készült portré Sinkó Lászlóról. Forrás: Fortepan/Szalay Zoltán

A Vígszínházba kopogtat, öltözőjébe zárkózik
Sinkó László, bár nehezen lélegzik a Nemzeti Színház oxigénhiányos atmoszférájában, sokáig hiszi: ami van, az nem tarthat örökké. Tűrőképessége azonban nem határtalan.
1978-ban – még Marton Endre igazgatása alatt – elfogadja a kecskeméti színház 1979 őszére tervezett Úri muri bemutatójának főszerepét, Szakhmáry Zoltánt, illetve Károlyi Mihály Én vagyok Ravelszky című darabjának címszerepét, amelyeket vendégként játszana el.
 

Ugyanakkor felkeresi a Vígszínház főrendezőjét, Horvai Istvánt, és megkérdezi: mi lenne, ha átszerződne a teátrumához?

A Vígszínházat Várkonyi Zoltán igazgatja, de Sinkó László bízik bene, hogy egykori főiskolai osztályfőnöke időközben megváltoztatta a róla alkotott véleményét.

Horvai István elmondja Sinkó Lászlónak: hamarosan változások leszek a Nemzeti Színháznál; Székely Gábor a kiváló szolnoki teátrumtól érkezik művészeti vezetőnek, Zsámbéki Gábor pedig a nagy hírű kaposvári színháztól igazol át vezető rendezőként, s velük tart Ascher Tamás is.

Horvai István azt javasolja: Sinkó László várja ki, mit hoz a változás.

A színész szerepet kap Székely Gábor első rendezésében, a Danton halálában, amelynek főszerepeit a Nemzeti Színház nagyjai kapják, de fontos feladatokat osztanak a Kaposvárról és Szolnokról érkezett színészekre is.

Sinkó László visszaemlékezése szerint hamarosan polgárháborús helyzet uralkodott el a színházban.

Megesett, hogy egy régi nemzeti színházas színész kiköpött a folyosón a jeles, vidékről érkezett művész elé. A régi tagok közül néhánynak nemcsak a szereposztás kapcsán voltak kifogásaik, de elutasították a színházat kvázi igazgató Székely Gábor rendkívül szigorú elvárásait is a munkamorál kapcsán.

(Hivatalosan Nagy Péter irodalomtörténész váltotta Marton Endrét, Nagy Pétert pedig Sziládi János könyvkiadó, magyar-orosz szakos tanár.)

Sinkó László öltözőjébe húzódva próbált kimaradni mindebből, majd megkérte Székely Gábort: járuljon hozzá, hogy teljesítse a Kecskeméten vállalt feladatait. Székely Gábor nem támaszt akadályt, Sinkó László pedig nagy sikert arat Kecskeméten, ahol fél évet tölt el.
Az Új Tükör című lap reflexiója az Úri muri kapcsán:

Szakhmáry Zoltánjában több volt a mesterséges feszültség, a modorosan előállított „értelmiségi idegesség", mint a megélt dráma. De lehet, hogy a szerepbe átjátszott magánindulat, a környezettel szembeni idegenségérzet (ami illett a darabhoz is) késztette arra, hogy „dühösebben", s színészileg élesebben fogalmazzon, mint addig bármikor. S az előadás a bizonyosság rá, hogy a rendező személyében akadt, aki észrevette, hogy Sinkó csiszolt, összeszedett színészalkatában van tartalék: sok benne a kihasználatlan szélsőség, a jó értelemben vett pojácaságra való hajlam, a humorérzék, a robbanékonyság, a fanyar iránti ösztön, és főként az erő.

 

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!