Öveges József, a tudomány varázslója

2005. november 10-én volt 110 éve, hogy a Zala megyei Pákán megszületett a hazai tudományos ismeretterjesztés kivételes zsenije, Öveges József professzor. A Tanár úr, aki pályáját piarista fizikaoktatóként kezdte, elsősorban fizikát népszerűsítő televíziós és rádiós műsoraival lopta be magát az emberek szívébe és emlékezetébe.

A magánélet nélküli, puritán ember

Magánélete nem annyira ismert

Keveset lehet tudni Öveges József magánéletéről, sokan még abban is kételkednek, hogy volt-e egyáltalán neki. Piarista tanárként eleinte reverendában tanított, de később hátat fordított a papi hivatásnak és kizárólag az oktatással foglalkozott. Legendaszerűen szervezett, rendszeres életet élt: szokásos kora hajnali ébredése után azonnal munkához látott, és általában késő estig meg sem állt. "Öveges tanár úrnak egyszerűen lételeme volt a fizika tanítása"- állítja Szeidemann Ákos, aki ma az Eötvös József Gimnázium fizika-kémiaszakos tanára, így a professzor egyik utódja.

Precizitása az élet minden területén megmutatkozott. Például már előző este kigondolta, hogy másnapi óráin, televíziós szereplésein milyen kísérleteket fog elvégezni. Ezeket a kísérleteket még ébredés után - azaz a tanóra vagy a fellépés előtt - újra próbálta.
Lehetett-e vele beszélgetni másról, mint fizikáról? - kérdeztük Szabados Tamást. "Nem nagyon" - hangzik a válasz. A professzor közvetlen volt a forgatások alatt, például sokat viccelődött, de nemigen távolodott el a munkától, és főként a felvétellel foglalkozott, azzal, hogy miként lehetne kihozni a maximumot egy adott jelenetből. Állítólag az ebédszünetek alatt is inkább magára maradt, és "leült az egyik sarokba", hogy percek alatt elmajszolja szegényes ebédjét. "Az élet egyéb területein igénytelen volt, mindent az oktatásnak rendelt alá" - emlékszik az operatőr. "Ne velem foglalkozzanak!" - mondogatta mindig az őt faggatóknak.

A főként amerikai filmekből ismert "hóbortos, szórakozott professzor" karakterére ismerünk rá abból a történetből, melyet Szeidemann Ákos írt meg nekünk. A tatai gimnáziumban fennmaradt legenda szerint ugyanis Öveges úr nagyon félt a betegségektől és az esetleges fertőzésektől. "Tanítványainak kellett előre nyitni az ajtót, hogy neki ne kelljen megfogni a kilincset. Ha mégis egyedül kellett megoldania az ajtónyitást, akkor azt könyökével tette."

A tanítási módszer

A Tanár úr szobra Tatán (Fotó: Jászay Tamás)

Öveges módszere tehát továbbélt, mégsem vált etalonná, "talán mert túl eszményi minta egy mai fizikatanár számára, amelyet csak megközelíteni lehet." Szabados Tamás szerint habár a professzor szerény ember volt, de mintha különleges hiúság is jellemezte volna, mert "tudta, hogy a gyerekek szeme előtt varázslóvá tud változni a megfelelő módszerekkel." Kővári Péter tudományos újságíró, aki 1965-től az MTV-ben dolgozott és fiatal pályakezdőként vett részt Öveges József tudományos, ismeretterjesztő sorozataiban, egy másik fő jellemző tulajdonságot emel ki Öveges tanítási stílusával kapcsolatban: "Szenvedélyesen adta át a titkokat a tanítványainak. Nem az autoriter verbális, kívül- és felülálló oktató értelmében, hanem az Isten csudálatos világát diákjaival szinte a természethez imádkozva, közös áhítatban feltáró szellemi és lelki atya értelmében." Majd hozzáteszi: "A szerzetesek fanatizmusával szeretette a tanítványait, mindent megtett azért, hogy képessé tegye őket az Isten teremtette világ megismerésére." A professzor megszállott életmódját, munkatempóját sokszor még tanártársai is furcsán figyelték: "Ha nekem úgy kellene élnem, ahogy te élsz, inkább felakasztanám magam" - ugratták őt.