Véget ért a Tudomány Világfóruma

Befejeződött a Budapesten megrendezett Tudomány Világfóruma. A háromnapos rendezvényen különböző szekciókban más-más aspektusból vizsgálták a mostani összejövetel fő témáját, mely a "Tudás, etika és felelősség" volt. Közzétesszük azokat a konklúziókat és javaslatokat, melyeket a beszélgetések eredményeképp fogadtak el a szekciók résztvevői.

1. Szekció: Tudomány és politika

Konklúziók

Legalább négy olyan érdekcsoport van - a tudósok, a politikusok, a média és a nagyközönség -, akik nem tudnak zökkenőmentesen együttműködni, mert eltérő célok vezetik őket;
A jelentős, tudományt érintő kérdésekre a döntéshozók a múltban olyan egyszeri eseményekben összpontosuló, nagyszabású projektekkel reagáltak, mint az USA Manhattan projektje vagy a holdraszállás. Ez a modell már valószínűleg idejétmúlttá vált.
Ma számos területen van szükség gazdasági ösztönzőkre, ha biztosítani akarjuk mindazoknak a részvételét, akik a tudományos alapú tevékenységekbe bevonhatók. Jó példa lehet az Human Genom Project (az emberi géntérkép), mely kormányzati kezdeményezésként indult, de a potenciális gazdasági előnyök láttán a magánszektor azonnal csatlakozott;
Az internet korában mindenkinek jut egy szelet információ és megoldás, de az összkép emiatt sokkal töredezettebbé is vált, és ez kihívás elé állítja az irányítást és a döntéshozókat.
A tudósok gyakran vonakodnak kinyilvánítani a véleményüket a saját vagy mások eredményei által felvetett kérdésekben.
A tudomány népszerűtlen az iskolákban és az egyetemeken, és félreértik a politikusok és a közönség.

Javaslatok

A tudományos alapú kezdeményezésekbe olyan új modelleket kell beépíteni, melyek többek között a széles körű részvétel ösztönzését célozzák.
A tudósoknak az átlagpolgároknál többet kell tenniük a politika befolyásolásáért.
Felül kell vizsgálni a tudomány oktatását az iskolarendszer minden szintjén, az általános iskolától az egyetemig, törekedni kell a tudományról való átfogó tudás szélesítésére valamennyi területen (például a bölcsészettudományok és a társadalomtudomány területén), és több diák számára kell a tudományos területet vonzóvá tenni.
Mindannyiunknak - ide értve a tudósokat, a politikusokat és a nagyközönséget - közösen kell törekednünk arra, hogy a jó tudomány támogassa a társadalom egésze érdekében hozott döntéseket.

2. Szekció: A kapacitás fejlesztés ("Capacity Building") céljai és megvalósításuk

A tudományos oktatás a "Capacity Building" szerves része. Ezért kiemelten kell kezelni azokat az újszerű eszközöket, melyek vonzóvá teszik a tudományt a fiatalok számára.
Az egyetemek és a kutatóintézetek kulcsfontosságú szerepet játszanak a tudomány fejlesztésének biztosításában. A kutatás feladatainak fontos eleme a problémamegoldó tudósok új generációjának képzése, és a tudomány olyan, igények által vezérelt feladattá alakítása, ahol a kutatási kérdéseket gyakran a kritikus társadalmi és gazdasági szükségletek határozzák meg.
A tudás fejlesztésében, a tudomány megértésében és alkalmazásában kiemelt szerepet kell szánni a regionális központoknak és a kiválóság hálózatainak.
A kapacitás fejlesztésében és az ehhez szükséges eszközök alkalmazásában a feladat hosszútávú jellege miatt nagyon nehéz egyetlen országnak tartós hatást kifejtenie. A tudomány és technológia területén szükséges a kapacitás globális bővítése, valamint a nemzetközi tudományos közösség aktív részvétele, karöltve a társadalom minden szektorával.
A fejlődő országok hosszú évekig panaszolták azoknak a tudósoknak az elvesztését, akiket hazájukban képeztek, és akik későbbi karrierjüket a fejlett országokban építették. A kínai, indiai és dél-koreai tapasztalatok azt mutatják, hogy a brain-drain haszonná fordítható és körforgássá alakítható, olyan hatásos stratégiák kidolgozásával, melyek képesek a nemzetek külföldön tevékenykedő tudományos diaszpóráját saját országuk javára fordítani. A tudományos csereprogramok, a vendégprofesszorság intézménye és a közös kutatási projektek szolgáltatnak példát az Észak és Dél közötti hasznos tudományos együttműködésre.
A tapasztalatok és bevált gyakorlat ("good practices") cseréje és megosztása kiváló eszköze lehet a kapacitás fejlesztésének;
A kapacitás fejlesztése nemzeti és globális felelősség, és a tudománypolitika egyik legnagyobb kihívása. Az emberi és intézményi kapacitás fejlesztését megfelelő nemzeti politikával kell irányítani, melyhez az országos fejlesztési célokba épített releváns és hatékony stratégiák, valamint akciótervek kapcsolódnak.