VI. Katasztrófák
A fenntartható fejlődés látszólag csak kevéssé kapcsolódik a katasztrófák elleni védekezéshez. A fenntartható működésnek valóban számos más fontos eleme van. A természeti katasztrófák számának növekedése és az okozott kár még gyorsabb emelkedése azonban összefügg a nem fenntartható működéssel. Sok kedvezőtlen változás abból következik, hogy nem fenntartható módon szerveződik az ipar, mezőgazdaság, közlekedés, kereskedelem. A természeti és ember okozta katasztrófák egy része elkerülhető, és a mindenképpen bekövetkező katasztrófák (földrengés, árvíz, aszály, erdőtüzek, napkitörések utáni mágneses zavarok stb.) kártétele jelentősen csökkenthető megfelelő felkészüléssel és elővigyázatossággal.
Az 1999-ben Budapesten megrendezett Tudomány Világkonferenciája állapította meg, hogy minden országnak foglalkoznia kell a rövid ideig tartó természeti katasztrófák és a környezeti változások hosszú távú kockázataival, az előrejelzéssel, a felkészültség javításával, a kedvezőtlen hatások csökkentésével. Kívánatos a katasztrófákkal kapcsolatos tevékenységek integrálása a nemzeti fejlesztési tervekbe. Fontos szem előtt tartani, hogy bonyolult világban élünk, amelyben a hosszú távú változások előrejelzése még nagyon bizonytalan. A tudománynak új előrejelző és megfigyelő stratégiákat kell kifejlesztenie. Az elővigyázatosság fontos vezérlőelv az elkerülhetetlen bizonytalanság kezeléséhez, különösen az esetlegesen visszafordíthatatlan vagy nagy károkat okozó események esetében.
Az utóbbi években több árvizet élt át Magyarország. Néha szerencsénk is volt: például 2003 tavaszán a hóolvadás lassú volt, de néha elég egy tartós esőzés árvizek kialakulásához. Példa erre 2002. augusztusa (22-24. ábra).
Sajnos sem a tudományos megalapozásban, sem a rendszeres monitorozásban nem tartunk ott, ahol kívánatos volna, és ahol tartanunk kellene. Pedig jobb felkészülni a természeti vagy saját tevékenységünk okozta katasztrófákra, mint felkészületlenül elszenvedni őket.