Ismerje meg az EU új alkotmányának tervezetét!

Az Európai Unió jövőjével foglalkozó Konvent munkája véget ért, június 13-án Valéry Giscard d'Estaing elnök ismertette az új alkotmány tervezetét. A Bruxinfo brüsszeli hírügynökség a lényeges elemekből készített összeállítást.

Az Európai Parlamentre vonatkozó rész 2009-ig - tehát a következő parlamenti ciklusra - 732 főben maximalizálja a parlamenti képviselők számát, a Nizzai Szerződésnek megfelelően. Ez azt jelenti, hogy most nem kell újratárgyalni, hogy melyik országnak hány EP-képviselője van, marad a 2000-ben meghatározott érték. A kérdést a 2009-es választások előtt nyitják újra, azzal a kimondatlan céllal, hogy - mint azt eredetileg Valéry Giscard D'Estaing, a Konvent elnöke akarta - a képviselők számát 700-ra csökkentsék.

Az Európai Tanácsnak (ET) lesz állandó elnöke, két és fél évre választva, amit egyszer meg lehet hosszabbítani. Választása minősített többséggel történik majd. Az állandó elnök intézményét ellenző kisebb államokkal kötött kompromisszum értelmében eltűnt az a megkötés, hogy az elnök ne lehessen más intézmény tagja, egyes értelmezések szerint megnyitva az utat azelőtt, hogy a nem túl távoli jövőben egyazon személy legyen az Európai Bizottság és az Európai Tanács elnöke. Eltűnt a szövegből az is, hogy az elnök egy néhány fős kabinetet hozhat létre magának az ET-n belül, az állam- és kormányfők közül választva. Ezzel kapcsolatban az volt az aggodalom, hogy egy olyan intézmény-hivatal alakulhat ki az elnök személye körül, amely riválisává válhatna az Európai Bizottságnak. A kisebb államok attól is tartottak, hogy az imígyen megerősített elnök leginkább a nagy tagállamok érdekeit képviselné, a nagyok "embereivel venné magát körbe".

A Miniszterek Tanácsa. Az új papír összevonja az eddig egyeduralkodó általános ügyek tanácsát a törvényhozói funkciókat gyakorló tanáccsal. A tagállamok legfontosabb állandó fóruma így az "általános ügyekkel és törvényhozatallal foglalkozó tanács" lesz. Ez a formáció két különböző minőségben ténykedhet: mint általános ügyek tanácsa végrehajtó feladatokat gyakorol, az Európai Bizottsággal együtt előkészíti az Európai Tanács üléseit (EU-csúcstalálkozókat), majd ügyel arra, hogy az ott meghozott stratégiai-politikai döntéseket megfelelően megvalósítsák és végrehajtsák.

Törvényhozó kapacitásában értelemszerűen törvényhozatallal fog foglalkozni (az Európai Parlamenttel közösen). A tagállamokat egy vagy két ember fogja képviselni ebben a tanácsban, annak megfelelően, hogy milyen üggyel foglalatoskodnak éppen. Ez tehát véget vethet a formális szektoriális tanácsok (agrártanács, környezetvédelmi tanács stb.) gyakorlatának. Lesz viszont külön egy külügyi tanács, aminek elnökletét az EU-külügyminiszter fogja ellátni. Az összes többi tanács (az ET dönthet továbbiak felállításáról, ECOFIN vagy pénzügyi-gazdasági biztosan lesz) élén fennmarad a rotáció, de a mandátum félről egy évre nő, és minden tanács élén külön elnök lehet. Erről az ET dönt, "figyelembe véve az európai politikai és földrajzi egyensúlyt és a tagállamok sokszínűségét".

A minősített többségi szavazás új definíciója csak 2009-től lép érvénybe, addig megmaradnak a 2000-ben Nizzában lefektetett szavazati súlyok, amelyek inkább a kisebb és közepes méretű országoknak kedveznek (hiszen a szavazatok száma nem igazodik pontosan a népességhez, hanem degresszíven arányos, vagyis minél kisebb egy állam, arányosan annál több szavazata van). Amennyiben a tagállamok minősített többséggel úgy döntenek, ez a rendszer legkésőbb 2012-ig meghosszabbítható. Utána életbe lép egy új rendszer, ami a minősített többséget a tagállamok egyszerű többségeként és az unió népességének 60 százalékaként definiálja (vagyis egy döntéshez a 25 tagú Unióban legalább 13 ország igen szavazata kell, meg az, hogy ebből a 13 országból kijöjjön az uniós népesség háromötöde).

Abban az esetben azonban, ha a Tanács (ideértve a Miniszterek Tanácsát és a tagállamok vezetőinek fórumát, az Európai Tanácsot) nem a Bizottság előterjesztésére dönt egy javaslatról (vagy kül- és biztonságpolitikában az EU-külügyminiszter előterjesztésére), akkor a küszöb megemelkedik: a tagállamok kétharmadára és a népesség 60 százalékára lesz szükség.

A szavazási szabályokba beleépítettek egy "rugalmassági klauzulát". Ez lehetővé teszi, hogy az Európai Tanács konszenzusos döntését követően egy tanácsi formáció egy adott területen átálljon a minősített többségi szavazásra, amennyiben ott normális körülmények között a konszenzusos döntés a szabály (például adózási kérdések a pénzügyi tanácsban). Ha a tagállamok ezt akarják, akkor a döntést legalább négy hónappal megelőzően értesíteniük kell a nemzeti parlamenteket.

Az Európai Bizottságot illetően szintén az a kompromisszum született, hogy a módosítások csak 2009-től lépnek életbe, vagyis a következő (a bővítés utáni első) Európai Bizottság a Nizzai Szerződés rendelkezései alapján fog működni: egy állam, egy biztos. Ehhez a kicsi és közepes méretű államok ragaszkodtak, és a csatlakozó országok számára is olyan téma volt, amiben nem voltak hajlandóak kompromisszumot kötni. 2009 után azonban csak 15 szavazati joggal rendelkező tagja lesz a Bizottságnak (beleértve az elnököt és az EU-külügyminisztert). A többi államnak is lesz egy-egy biztosa, de ők nem szavazhatnak. Hogy a tagállami egyenlőség elve érvényesüljön, minden új Bizottság felállításakor (tehát alapból ötévente) más-más állam biztosa kerül be a "belső körbe", a szavazati joggal is rendelkező biztosok közé, "az Unió demográfiájának és földrajzának figyelembevételével".

Az Európai Bizottság elnökét a tagállamok vezetői (vagyis az Európai Tanács) fogja jelölni, "figyelembe véve az európai parlamenti választások végeredményét és a megfelelő konzultációk után", minősített többséggel. A jelöltet az EP egyszerű többséggel kell, hogy jóváhagyja. Ha az EP nemet mond, a procedúra újrakezdődik, vagyis a tagállamoknak új személyt kell jelölniük. A tagállamok ezután három-három további személyt jelölnek, akik közül az elnök kiválaszt 13 teljes jogú biztost, a megfelelő mennyiségű "segédbiztost" (aki nem szavazhat), majd az egész - EU-külügyminiszterrel kiegészült - testületet az EP-nek ismét jóvá kell hagynia. Az elnöknek jogában áll majd leváltania egy biztost.

Az Unió külügyminiszteréről az Európai Tanács minősített többsége dönt, az Európai Bizottság elnökének egyetértésével. A külügyminiszter posztjában egyesülne a mostani kül- és biztonságpolitikai főtanácsadó és a külügyi biztos szerepe, más szóval a miniszter a tagállamok felé és a közösség felé is elszámoltatható lenne. Elnökölné a külügyi tanács üléseit és alelnöke lenne az Európai Bizottságnak. Munkájában az Európai Bizottság formálódó diplomáciai testülete segítené, és feladata lenne a közös európai kül- és biztonságpolitika menedzselése, képviselete. A közös külpolitika stratégiai alapvetéseit és fő csapásirányát a tagállamoknak kell megszabniuk. Arról még mindig külön vita van, hogy erre a területre kiterjeszthető-e a minősített többségi szavazás rendszere, vagy a tagállamok minden kérdésben megőrizhetik vétójukat. <> Az alkotmány kitér az Európai Bíróságra, az Európai Központi Bankra és a konzultatív intézményekre is. Ezek leírása érdemben nem változott, a cikkelyeket gyakorlatilag az érvényes EU-szerződésből vették át.

Forrás: Bruxinfo - Brüsszel