Ismerje meg az EU új alkotmányának tervezetét!

Az Európai Unió jövőjével foglalkozó Konvent munkája véget ért, június 13-án Valéry Giscard d'Estaing elnök ismertette az új alkotmány tervezetét. A Bruxinfo brüsszeli hírügynökség a lényeges elemekből készített összeállítást.

Az alkotmánytervezet első része az alapvetéseket tisztázza. Mi az Európai Unió, mik a céljai és milyen alapértékek mentén, pontosan hogyan cselekszik és milyen szférákban, területeken, milyen intézményeken keresztül gyakorolja a ráruházott hatalmat; hogyan válhat egy állam az Unió tagjává és mindezt milyen forrásokból finanszírozzák?

A Preambulum, vagyis az alkotmány előszava. Szemben az eredeti tervezettel, a lírai bevezető, amelyet maga Valéry Giscard D'Estaing fogalmazott meg, végül nem említi meg a görög-római múltat és a felvilágosodást, viszont mégiscsak került bele utalás Európa vallási örökségére. A szöveg nem hivatkozik kimondottan Istenre, csak általánosságban Európa "kulturális, vallási és humanista [örökségére], amely megalapozta az egyén központi szerepét a társadalomban, minden elidegeníthetetlen és sérthetetlen jogával együtt, és a törvény tiszteletét". Nem szerepel benne a sokak által rettegett "föderális" szó, viszont ott van a szintén heves, de nem túl racionális viták kedvelt tárgya, az "egyre szorosabb unió" formulája. Talán a több mint kétszáz oldalas jogi szöveg enyhe nyersességét enyhítendő, a preambulum az athéni történetíró Thuküdidész szavaival nyit: "Alkotmányunk azért demokratikus, mert a hatalmat nem a kevesek, hanem az egész nép birtokolja."

Az első oldalak létrehozzák az Európai Uniót, amelynek, mint egységes jogi személyiségnek feladata a tagállamok által ráruházott kompetenciák, feladatok gyakorlása, a tagállami politikák koordinálása. Az EU minden európai állam számára nyitott, amely osztja alapértékeit. Ezek a következők: az emberi méltóság, a szabadság, az egyenlőség, a demokrácia, a törvények és az emberi jogok tisztelete. Az Unió célja, hogy ezek mellett az értékek mellett terjessze a békét és polgárai jólétét, a szabadság, a biztonság és az igazságosság területét hozza létre, amelyet nem szabdalnak belső határok, és ahol szabadon folyhat a piaci verseny. Fontosnak tartja továbbá az államok közti szolidaritást, a kulturális és nyelvi sokszínűséget, a szociális piacgazdaságot, a fenntartható fejlődést, a teljes foglalkoztatottságot és a környezet védelmét. Ezeket az elveket próbálja követni a külvilággal folytatott kapcsolataiban is. Érdekesség, hogy ide explicite bekerült a szabad kereskedelem támogatása is.

Külön helyen kapott az Unió négy alapvető szabadsága (személyek, javak, szolgáltatások és a tőke szabad mozgása az EU-n belül), valamint az, hogy az Unión belül tilos a polgárok nemzeti alapokon történő megkülönböztetése.

Az Unió tiszteletben tartja a tagállamoknak belső struktúráit és az alapvető, csak rájuk tartozó funkcióikat: a területi integritás biztosítását, a belbiztonság és a jogrend fenntartását.

Az alkotmány létrehozza az uniós (állam)polgárságot, ami automatikusan jár azoknak a személyeknek, akik valamely tagállam állampolgárai. Az emberi és polgári jogokat részletesen az Alapvető Jogok Chartája írja le, amely egyébként az alkotmány második részét képezi (lásd később). További jogok: szabad költözés, az indulás és szavazás joga bármely államban az európai és önkormányzati választásokon, a konzuli védelem joga külföldön bármely tagállamtól (amennyiben a saját állam nem rendelkezik képviselettel az adott országban), valamint a saját nyelv használata az uniós intézményekkel való bármiféle érintkezésben.

Az Unió csak olyan területeken illetékes, amelyekben a tagállamok explicite ráruházták a hatalmat. Ezt a hatalmat a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásával kell gyakorolni, vagyis csak olyan ügyekben léphet fel az Unió, amelyeket ilyen vagy olyan okoknál fogva csak közösségi szinten lehet szabályozni, mert a tagállami, regionális vagy helyi fellépés nem elégséges. Ennek felügyeletére a nemzeti parlamentek ügyelnek, amelyeknek joguk van "riasztani", ha úgy vélik, az EU átlépte hatáskörét.

Az alkotmány leszögezi, hogy a közösségi törvények elsőbbséget élveznek az állami törvényekkel szemben, vagyis konfliktus esetén az előbbi az irányadó. Ez eddig nem volt leírva a szerződésekben, csak a bírósági értelmezésekből következett. Az alkotmány megkülönböztet kizárólagos és közös hatásköröket, ami azt jelenti, hogy egyes területeken csak az Uniónak van joga a törvénykezéshez, más területeken pedig mind a közösség, mind az államok intézkedhetnek. A kizárólagos hatáskörök (exclusive competences): pénzügyi politika (az euróállamok számára), külkereskedelem, vámunió, tengermegőrzés, vagy olyan nemzetközi szerződések megkötése, amelyek valamilyen belső uniós politikából fakadnak. A közös hatáskörök: belső piac, bel- és igazságügy, mezőgazdaság és halászat, szállítás, energia, a szociálpolitika egyes részei, gazdasági, szociális és területi kohézió, környezetvédelem, fogyasztóvédelem, uniós közegészségügy, kutatás, űrkutatás, humanitárius segítségnyújtás. Cselekedhet tovább az Unió az ipar, az egészségvédelem, az oktatás, a sport és a kultúra területén is. Ezeknek a módosítását egy "rugalmassági klauzula" teszi lehetővé, amely a tagállamok egyöntetű hozzájárulásával újabb hatalmat ruházhat specifikus területeken az Unióra, amennyiben az "szükséges az alkotmányban foglalt célok elérésére, de amelyekhez az alkotmány nem biztosította a szükséges jogköröket". Az Unió gazdaságpolitikai feladataival (koordináció) és a közös kül- és biztonságpolitika menedzselésével külön fejezet foglalkozik.

Külön fejezetek szabályozzák, hogy pontosan hogyan gyakorolhatja az Európai Unió a ráruházott hatalmat. Ez felsorolja a jelentősen egyszerűsített jogi eszközöket, amelyeknek száma 13-ról 4-re csökkent (törvények, kerettörvények, szabályozások, valamint döntések, javaslatok és vélemények). Az alkotmány leírja azt is, hogy ezeket a jogi eszközöket hogyan kell elfogadni, és mi a törvényhozatal módja. Alapesetben az exkluzív javaslattételi jogokkal rendelkező Bizottság javaslatára a Tanács és a Parlament közösen dönt. Kivétel a kül- és biztonságpolitika és a bel- és igazságügy, amelyek működése nem válik teljesen közösségi politikává, részben kormányközi elvek mentén szabályozzák (nincs például a Bizottságnak exkluzív javaslattételi joga).

Egy szolidaritási klauzula megszabja, hogy a tagállamoknak egymás segítségére kell sietniük, amennyiben valamelyiküket terrorista támadás éri, vagy természeti katasztrófa sújtja.

Külön cikkely foglalkozik a megerősített együttműködés elvével, amely lehetővé teszi, hogy egyes államok szorosabb unióra lépjenek egymással bizonyos területeken, amennyiben az összes tagnak erre nincsen hajlandósága.

A következő fejezetek lefektetik az Unió demokratikus politikájának alapelveit, a politikai képviselet hogyanját, létrehozzák az Európai Ombudsmant, kitérnek a személyes adatok védelmére és hangsúlyozzák az átlátható működés elvét.

Az Unió pénzügyeivel foglalkozó rész megszabja, hogyan kell felvázolni a költségvetést, a több évre vonatkozó költségvetési kereteket (multiannual financial framework), azt csak saját forrásokból lehet finanszírozni, valamint hogy soha nem kerülhet deficitbe.

Az alkotmány megszabja azt is, hogy milyen feltételekkel és procedúrát követve válhat egy európai állam az Unió tagjává. Lehetővé teszi, noha igen szigorú feltételek közt, hogy egy állam bizonyos jogait, például szavazati jogait, felfüggesszék, amennyiben megállapítható, hogy az állam súlyosan megsértette az alkotmányban lefektetett alapértékek valamelyikét (például súlyosan korlátozta polgárai emberi jogait). Lehetővé teszi azt is, hogy egy állam kilépjen az Unióból.

Forrás: Bruxinfo - Brüsszel