Utazás a mesék, mítoszok, titkok világába

Álomfejtőnk több mint tíz éve foglalkozik az álmokban megjelenő szimbólumok megfejtésével. Tar Ildikó nemcsak ír az álmokról oldalainkon, de konkrét álomelemzéseket is bemutat.

Az első álomgazda: 32 éves humán hivatású nő

A következő álomszerű látása - elmondása szerint - féléber állapotban keletkezett. Olyan volt, mintha álmodna, mégis közben tudatánál volt. Tudta, hogy a történések alatt a teste a nappalija kanapéján tartózkodik.

Az álma

Egy tó partján álltam. A háttérben egy kastély volt. Egy hattyú hátán odarepültem. Találtam egy furcsa lejáratot a pincébe. A lépcső végén ajtó. Láncok, lakatok voltak rajta. Valahogy bejutottam mégis. Egy sötét kis szobában találtam magam. Volt ott egy magas szakállas öreg férfi, hosszú köntösben. Két holló ült a vállain. Ahogy beléptem, elreppentek egy apró ablakon át. A férfi megszólított:
- Túl hamar jöttél ide. Még korai. De ha már itt vagy, mutatok neked néhány dolgot.

A kezében megjelent egy fa lombostul, gyökerestül. A gyökér gömbbé változott, a gömb koponyává, a koponya pedig bolygóvá... és így tovább, olyan szédítő sebességgel, hogy a gyomromban hányingert éreztem. A tudás, amit átadott ily módon, annyira sok volt, hogy már én magam is azt kérdeztem magamtól, hogy minek is jöttem ide, ez nekem "túl sokk". El akartam indulni vissza, de ekkor gyökeret eresztett a lábam. Oda voltam ragasztva a padlóhoz, mozdulni sem bírtam. Legnagyobb kétségbeesésem közepette eszembe jutott a hattyú, és imádkozni kezdtem, hogy jöjjön vissza értem. És valóban, kis idő múlva, pont azon az ablakon, ahol a hollók kirepültek, fény vágódott be, ami hattyúvá alakult, és én a hátára pattanva ki tudtam menekülni a sötét szobából.

(Amikor "észhez tértem" a kanapémon, érzékeltem, hogy a homlokom és a hónaljam is gyöngyökben izzad, pedig egyébként nem vagyok izzadósfajta. Nagyon fáradt is lettem.)

A második álomgazda: 50 éves zeneszerző, festő férfi.

Egy padlásszobában lakom, olyasmi, mint a középkori tudósok lakhelye. Egyszerű, barna fabútorok, csak a legszükségesebbek, tégelyek, kémcsövek, nagy régi könyvek mindenfelé. Tán alkimista lennék? Ekkor a nyitott padlásablak felől mozgást érzékelek, légsuhanást, és legnagyobb döbbenetemre egy leginkább apró angyalnak tekinthető lény száll az ablakomra. A lábai egy madár lábára emlékeztetőek. Halk hangon mesél nekem valami nagyon szépet, megnyugtatót másvilágokról. (Azt, hogy miket mesélt, azt sajnos felébredés után elfelejtettem, csak a képek maradtak meg bennem és az álom mesés, békés hangulata.)

Gondolatok az álmokról

Az össz-álmodókhoz képest igen kevés azoknak a száma, akik rendszeresen a fentiekhez hasonló álomélményeket élnek át. De egy-egy ilyen típusú álomról már több ember be tud számolni. Valószínűleg mindnyájunk lelke lenyúlik ezekbe a lélektartományokba, ahonnan ezek a fajta történetek jönnek, de csak keveseknél maradt meg e másvilágok felé a látás képessége. A lélek mély szintjein búvárkodunk tehát ezekben az álmokban, és onnan hozunk fel kincseket.

Ilyen típusú álmokat látván, hallván, akaratlanul is olyan érzésünk támad, mintha beléptünk volna a mesék, a mítoszok, a titkok világába. Érezzük, hogy ezek a történetek komplex őstudások képi megjelenítései, és azt sugallják, hogy a világ több, mint amit általában érzékelünk belőle. Néhány ilyen álom eléri, hogy a lelkünk spirituálisan megemelkedjék. Egyfajta belső hit alakul ki bennünk, amely nem dogmatikus, semmilyen megnyilvánuló vallásos rendszerhez, egyházhoz nem köthető. Ezen álmok nyomán a létbe vetett ősbizalom nő, a lélek nyugalmat lel, a halálfélelem oldódik.

A tudat vallást leértékelő attitűdje miatt jelentkezhetnek ezek az álmok,
mintegy kompenzációs jelleggel figyelmeztetnek minket a mindennapi
lélekkenyér szükségességére. A hivatalos egyházak rituálérendszerei sokszor
nem érintik meg a lelket, de ami belülről jön, a lélekből, az álmok segítségével, az minden álmodót mélyen megérint.

Egy-két ilyen álom után az ember elgondolkodik azon legalább, hogy: Lehet,
hogy a világ több mint amennyinek látszik? A spirituális, misztikus álmok segítségével a hit mintegy "belülről" virágzik ki.

Ez az álmok egyik legnagyobb jelentősége.

Az e témában való további tájékozódáshoz lásd A kék kő, amely megállítja az árvizet, és az Azóta keressük elveszett második felünket című írásokat!

Tari Ildikó