Más gondjaid vannak a pasikkal

Kedves Facér Pasi!

Nekem két problémám van az eddigi tapasztalataim alapján: magas és eléggé iskolázott vagyok. 184/76/28 az alapkoordinátáim. Emellett van még két egyetemi diplomám, és egy elég jól fizető állásom (tolmács vagyok). Úgy négy éve próbálkozom megtalálni a párom több, vagyis inkább kevesebb sikerrel. A visszajelzések alapján vagy az a gond, hogy magas vagyok, vagy az, hogy túlsúlyos!

Eddigi tapasztalataim szerint a férfiak nem szeretik, ha egy nő okosabb náluk. Annak a hülye Nyilas természetemnek köszönhetően még túl őszinte is vagyok, és nem tudom eljátszani, hogy más valaki vagyok, nem tudok élni női praktikákkal, inkább egyenesen a szemébe nézek mindenkinek, akivel beszélek.

Szerinted hol próbálkozzak ismerkedéssel? Az internetes társkeresés nem jött be eddig. Elég sokat járok emberek közé: színház, mozi, francia nyelvóra stb. Mit tehetnék még?

Talán a következő többet árul el rólam, ezt szoktam a társkeresőkben megadni, ez amolyan ars poetica szerű:

Ha:
- létrább vagy 184 centiméternél;
- már megünnepelted a 18. születésnapod minimum 10., maximum 19. évfordulóját;
- rendszeres testmozgással, a koporsószög mellőzésével és egészséges ételek fogyasztásával hajlandó vagy megelőzni a cardio-vascularis betegségeket vagy azok kialakulását;
- természet-, környezet-, gyerkőc-, állat- és emberbarát vagy;
- számodra a szórakozás nem csupán tévénézésből áll, hanem mozizásból, színház illetve koncert látogatásból, táncoláskor is az igazi disco zenét részesíted előnyben a mai gépzenével szemben;
- továbbá nem kirakatbabát keresel, aki csak mosolyog és lehet mutogatni;
- nem a mai divatnak megfelelő maximum 36-os méretű, legutolsó divat szerint öltözködő Plaza-babákat kedveled;
- nem zavar, hogy a második kis barna könyvecskét szerzem Oklevél felirattal;
- és még ezek után is van kedved írni, akkor ebben semmi, illetve senki sem akadályoz meg!

Drága Szandra!

Szigorúan indítok. Veled tényleg nem lehet könnyű, mert nem csak képzett vagy, de ezt fitogtatod is. Azért ne keseredj el! Ahogy egy régi barátnőm mondta: ez nem hibád, csak sajátosságod.

Önmagában az a tény, hogy két diplomád van és magas vagy, nem akadálya semminek. Még az sem, hogy "az igazi diszkózenét" szereted, bár ez már karcos.

Lássuk, hol tud a magadfajta ismerkedni! Az biztos, hogy moziban, színházban nem: én legalábbis biztosan nem mennék oda valakihez, akin látom, hogy egyedül jár ilyen helyekre: ez ugyanis riasztó. Moziba filmet, színházba előadást nézni jár az ember, nem pasizni.

Az emberek többsége a munkája során ismerkedik meg olyanokkal, akikkel rövidebb vagy hosszabb kapcsolatba keveredik. Ez nálad adott, hiszen tolmácsként - feltételezem - sok emberrel kell együtt dolgoznod, nagyobb a merítés, mint egy szokásos munkahelyen. A másik lehetőség, hogy ismeretségi körödben teszel szert partnerre (barátnők ismerősei, testvére, kollégája - de nem a pasija, vigyázz!). Nem tudom, mennyire intenzív a társadalmi életed, de gondolom, vannak barátaid. A legritkább eset, hogy valaki az utcán, a közértben, a buszon, moziban vagy az orvosi rendelő várójában ismeri meg a partnerét.

Ami a legfontosabb (és a leveled alapján nem szükségtelen erre felhívnom a figyelmedet): ne látszódjon rajtad a görcsös pasikeresés, a férfi nélkül eltöltött utolsó négy év összes frusztrációja. Keresd azokat a helyzeteket és társaságokat, ahol jól érzed magad és elengedetten tudsz viselkedni. A testmagasságnál, a testsúlynál, a képzettségnél és minden egyébnél többet számít, hogy valakin az látszik-, hogy jól érzi magát, kiegyensúlyozott és boldog vagy az, hogy magányos, megkeseredett és bátortalan. Furcsa, de így van: ha boldog akarsz lenni, akkor előbb boldognak kell látszanod. Remélem menni fog.

Csókol, a Facér Pasi

* * *

Kedves Facér Pasi!

Én nagyon boldog vagyok a párommal és hamarosan esküvőnk is lesz. Nálunk nincsen probléma. Hanem a bátyáméknál! És nem tudom, mit tegyek?!

Ők is kb. 2 éve ismerik egymást - én mutattam be őket egymásnak egy közös négyes randi során. De már nagyon megbántam, mert nem illenek össze, és nem boldog a bátyám, és ez nekem nagyon fáj. Magam okolom, amiért bemutattam őket egymásnak.

A leányzó 1 éve végezte el az egyetemet, de dolgozni nem akar. A bátyám dolgozik, de nem keres jól, így ketten nem tudnának kijönni a pénzéből. A másik, hogy a bátyám is, én is zenebolond rockerek vagyunk, de nem élünk züllött életet, dolgozunk és minden érdekel, és reálisan látjuk a világot. A kedvese viszont nem evilági, nem érdekli semmi, folyton csak lelkizik vele. Nem tud főzni, mosni, egyáltalán: háztartást vezetni. A szülei nem engedik, hogy összeköltözzenek házasság nélkül, de a kapcsolat nem tud ezen az "együttjárós" szinten működni már rendesen, ezért kellene, hogy összeköltözzenek és kipróbálják egymást. Én albérletben lakom a vőlegényemmel, ami elég húzos, de én jól keresek. Ők viszont nem tudnák kifizetni. A családi háttér sem kedvező, a lány édesanyja nem engedi, hogy összeköltözzenek a bátyámmal.

Anyukám sem tudja így elfogadni a bátyám barátnőjét, mert látja, hogy bátyám örlődik ezek miatt. Mi másképpen élünk, és szeretné, ha ők is haladnának, és boldogok lennének, de egyedül nem megy, hogy egy dolgozik a másik heréskedik, főleg, ha nem milliomos egyik fél sem.

Sokat piszkáltuk emiatt a testvéremet, de nem látja be, hogy csak kihasználja és nem is szereti igazán őt a barátnője. Nem tudom, mit tegyek. Már nem piszkálom a lányt, de nézni sem tudom, hogy tönkreteszi az egy szem testvéremet!!!

Kérlek segíts, adj tanácsot, mint kivülálló! Előre is köszönöm válaszod, "egy jó testvérke".

Kedves Hella!

Lehet, hogy most kicsit szigorúbban fog hangzani, mint szokásos, de végül is nem egy munkahelyi flörtről vagy egy futó kapcsolatról van szó.

Te tényleg jó testvér vagy. Szörnyű érzés, amikor az ember nem kedveli testvére választottját, de csak bizonyos határokon belül van jogunk beavatkozni az ilyen ügyekbe, máskülönben (a szélsőséges eseteket leszámítva), kötelességünk tudomásul venni a döntését és szeretni a sógorunkat.

Amit leírsz, abból úgy tűnik, tényleg nem a legjobban választott a bátyád, de amíg ő ezt nem látja be, addig nincs mit tenni. Ha belátja, de nincs ereje kilépni, akkor van szükség segítségre.

A következő dolgokat teheted:

1. Neked vőlegényed van. Ha jó a viszonya a bátyáddal, kérd meg, hogy beszéljen ő vele erről, hátha férfiként hatékonyabban tudja befolyásolni egy másik férfi döntését. Az apa hiányát alkalmilag segíthet pótolni.

2. Hass édesanyátokra, hogy ne fújjon a meny-jelöltre, mert abból mindig csak a baj van, sosem segít.

Ha pedig nem történik változás, azzal segíted a legtöbbet a bátyádnak, ha arra törekszel, hogy te is és a család többi tagja is minél hamarabb fogadjátok el, akit választott, különben mindig boldogtalan lesz.

Csókol, a Facér Pasi

* * *

Kedves Facér Pasi!

25 éves vagyok, és van egy 27 éves barátom. Még egyetem alatt 3 évig jártunk együtt, ő elkezdett dolgozni, szétváltunk. Két év után megint egymás mellett kötöttünk ki. Úgy érzem, most jobban kötődik hozzám, mint valaha. De nem tudok rajta eligazodni...

Pesten dolgozik, albérletben lakik, de minden egyes hétvégén hazamegy a szüleihez a világ végére, azt mondja, a vidéki munka kikapcsolja, alig várja, hogy hazamenjen. Így viszont csak hétközben, munka után találkozunk. Iszonyú energiába telik normális, tartalmas programot találni, és ő is mindig fáradt. Nem tudom, miért, de nem akar összehozni a szüleivel sem, már nagyon régóta ismerem, és még nem voltam náluk soha!!! Azt sem szorgalmazta, hogy együtt menjünk el valahová néhány napra, mert nem nagyon kap szabadságot, az egyhetes szabadságát persze szintén otthon töltötte...

Normális az, hogy ennyire nem akar kötődni hozzám? Kérhetek én olyat, hogy szeretném megismerni a szüleit vagy támadásnak veszi?

Drága Dóra!

Ez gáz. Az még rendben van, hogy hazajár (vidéken az ember tényleg jobban kikapcsolódik), de hogy ennyi idő alatt nem ismerted meg a szüleit, az nem oké.

Az alábbiak lehetségesek:
- fél a szorosabb kapcsolattól (ennyi év után ez nem jó jel);
- nem mer téged bemutatni a szüleinek (ami speciális szülő-gyerek viszonyra utalna);
- szégyelli a szüleit előtted és viszont (mert vidékiek, vagy mert nagyon mások mint a te háttered).

Szerintem lépj azonnal. Ne agresszíven, de józanul és határozottan akard megismerni a szüleit. Lehet, hogy támadásnak veszi - akkor hagyd az egész kapcsolatot, mert valami nagyon nem stimmel.

Csókol a Facér Pasi

* * *

Szia Facér Pasi!

Elhagyott a barátom, azt mondja, hogy nem szeret, kiábrándult, és nem bízik bennem. Nekem úgy tűnik, hogy ő nem is szenved, hiszen azt mondja, ne keressem, ne hívjam fel. Én meg csak sírok. Több mint egy éve vagyunk együtt, nem tudom elhinni, hogy nem érdekli, hogy én mennyire szenvedek. Én szeretem, és mindenre képes vagyok érte. Mivel hozhatom őt vissza? Adjak neki időt és ne keressem? Ha békén hagyom, akkor jót teszek - és visszajön magától -, vagy inkább rosszat, mert még jobban eltávolodik tőlem? Nem tudom, hogy mit tegyek. Szeretem, és szükségem van rá.

Drága Vivienn!

Bizony, mindig nagyon nehéz időszak egy ember életében, amikor a szerelme elhagyja. Sok szomorúsággal, kiábrándultsággal, bánattal és élettagadással jár. Ezen - sajnos - nem lehet segíteni. Téged elhagyott a pasid, ez van, nem lehet ellene harcolni. Ha akar, majd visszajön, de ne táplálj hiú reményeket, ugyanis nem fog visszajönni (95 százalék). Most ki kell heverned a sérelmet és a szerelmedet. Ez egy hónaptól akár egy évig is eltarthat - ideális esetben pár hónap alatt vége, és újra "élni" tudsz majd. Viszont semmiképpen sem javaslom, hogy lerohand. Ne
hívd, ne keresd, ugyanis az nem segít semmit, sőt, csak ront a helyzeten. És ne felejtsd el: a kapcsolatnak vége!

Remélem, minél előbb helyrejön a lelked!

Csókol a Facér Pasi

* * *

Kedves Facér Pasi!

18 éves leszek, de még nem tudtam felmutatni, egy normális kapcsolatot sem. Tudom, hogy még fiatal vagyok, és még ráérek, de igazából azért aggaszt a dolog, mert már 12 éves korom óta járok fiúkkal. 12 évesen az első barátom 18 éves volt, és most is idősebb pasik vonzanak. A barátaim is idősebbek, és folyamatosan azt hallom tőlük, hogy mennyire érett vagyok a koromhoz képest. Ezt én is érzem, hiszen a korombeliekkel (főleg a fiúkkal)egyszerűen nem értek szót. De ha tényleg érett és komoly vagyok, akkor hogy lehet, hogy még egy értelmes kapcsolatom sem volt, és hogy igazán nem is vágyom rá, mert nem bírom a kötöttséget? Nem szeretem, hogy állandóan egy emberrel kell foglalkoznom, amikor tele vagyok barátokkal, akikre szintén időt kell, hogy szakítsak. Imádok bulizni, főleg velük, minden őrültségbe benne vagyok, és ráadásul ezt is fel kéne adnom, ha lenne mellettem valaki, mert - ahogy eddig észrevettem - egyik pasi sem bírja, ha a csaja őrült spinéként száguldozik buliról bulira. Pedig körülöttem mindenki komoly kapcsolatra vágyik, még a leginfantilisebbek is. Szóval nagyjából ez a bajom. Ha tudsz, jól jönne a segítséged.

Puszi:Facér csaj

Szia Kedves...

Ne hidd, hogy a Te lótásod-futásod buliról-bulira, hogy nem bírod a kötöttséget, az egy komoly kapcsolat kizáró oka. Egyszerűen csak nem találtad még meg azt/azokat a fiút/fiúkat, aki/k mellett nyugodtan folytathatnád kedvelt életviteled. Azt azért ne gondold, hogy egy kapcsolat nem jár lemondásokkal, kompromisszumokkal. Persze a legtöbb ember számára éppen, hogy örömet jelent lemondani valaki kedvéért, de hiszem, hogy ha Te is találkozol majd egy igazán klassz pasival, Te is szívesen kötsz majd kompromisszumot. Éppen a pasik azok (általában), akik inkább elmennének a barátnőjük nélkül sörözni egyszer-egyszer. A lányok (ugyancsak nagy általánosságban) több időt szeretnének eltölteni a párjukkal, mint a férfiak. Ezért nem hiszem, hogy aggódnod kellene. Keress, és találni fogsz. Sok szerencsét kíván Neked, és

Csókol, a Facér Pasi

* * *

Kedves Facér Pasi!

Elég vacakul érzem magam, mert kiderült a "választottamról", hogy nős! A rosszban a jó az, hogy mindez még azelőtt jutott a tudomásomra, hogy lefeküdtem volna vele.

A múlt hétvégét együtt töltöttük volna a Balatonon, de én meggondoltam magam és visszaléptem. Persze, ez nem tetszett neki, 47 nem fogadott hívásom volt tőle és 9 sms-t küldött egy este leforgása alatt. Képtelen voltam felvenni a telefont, mert csak a szívemet fájdítottam volna. Az, hogy én egy nős pasival lefeküdjek, az lehetetlen, mert túl erkölcsös vagyok hozzá. Ez még így tiszta is lenne, de a mellékelt ábra azt mutatja, hogy nem csak egy éjszakáról lett volna szó, mert olyan dolgokat tett, ami csak egy szerelemes férfira jellemző. Tudom, hogy nem fog elválni, ahhoz elég reálisan látom a dolgokat, nem is ez az elsődleges célom.

Az igazi probléma az, hogy dühös rám, mert lemondtam a randit, ezért nem is beszél velem, de a cselekedeteivel meg azt igazolja, hogy szerelmes belém. Nem mondhatok el mindent, mert fogadalmat tettem, de azt azért elárulom, hogy a pályafutásom pozitív alakulásáért neki lehetek hálás, mert segített.

Összefoglalva, én szerelmes vagyok belé, talán ő is az, de messze kell lennünk, hogy ne legyenek fájdalmaink. Vagy, szerinted képes elválni? Nem tudom. Ez most egy kicsit olyan, mint egy XXI. századi Rómeó-Júlia történet...

Drága Kinga!

Sajnálattal közlöm, hogy nem Te vagy az első a történelemben, ki hirtelen azzal szembesül, hogy a választottja nős/barátnője van/homokos. Nem valami klassz érzés, de ez van. Valószínűleg igazad van abban, hogy a srác nem fogja elhagyni a feleségét miattad - bármennyire is szerelmes Beléd. A képlet így aztán meglehetősen leegyszerűsödik: vagy nem zavar, vagyis élsz a mának, és a szeretője leszel, vagy egyszerűen otthagyod, és megpróbálod elfelejteni.

Csókol a Facér Pasi

* * *

Helló Facér Pasi!

Az elmúlt hónapokban számomra furcsa dolgot művelek.

Van egy pasi az életemben pár hónapja. Azonban nincs közöttünk más, csak szex. Egy baráti társaságba tartozunk, egy szakra járunk az egyetemen. Megismerkedtünk, eljárunk közösen sportolni, bulizni. A suliban is, és a többiek között is úgy viselkedünk, mint két jóbarát. Nincs kézfogás, meg puszi vagy hasonlók. Én igazából "normális" kapcsolatot szerettem volna, amit együttjárásnak hívnak, de így alakult. Nem vagyok ellenére ennek a furcsa kapcsolatnak, de a lelkiismeretem, és a bennem élő NŐ mintha nem értene egyet az ösztönökkel és a kíváncsisággal. Soha nem voltam ilyen spontán. Mindig mindent megfontoltam és most odáig jutottam, hogy elmentem hozzá és azt mondtam "Szeretkezni akarok veled", mert kedvem volt hozzá. Ez normális?

Tudom, két ember dolga, hogy mit és hogyan tesznek. Ha nekik jó, akkor lényegtelen a külvilág, hiszen ezzel senkit nem bántunk. Csak én egy kicsit meglepődtem magamon, hogy ilyen is tudok lenni. Korábban azt hittem, hogy csak szerelemmel működik a dolog. Most, mintha kicsit megcsaltam volna magam. Gondolom, ebből már nem lesz "magasabb szintű" kapcsolat. Amit ugyan sajnálok, de valószínű, hogy már elvesztettem a varázsomat, az elérhetetlen nőt, akiért küzdeni kell. Én most rossz lány vagyok?

Üdvözlettel: egy lány egy távoli országból

Drága Lányka!

A legtöbb nő (és férfi) nem is gondolná, mi minden lakozik benne, ha van valaki, aki előhozza azt a lelke mélyéről... Ami Veled történt, az teljesen normális, ne érezz emiatt szégyent! Ha igazán komoly kapcsolatot akartál volna a pasival, akkor feltehetően most már régen "együtt járnátok". Úgy tűnik ez az új helyzet mindkettőtöknek nagyon jó, így kár gyötörni magad emiatt. Élvezd ki a lehetőséget, de persze azért járj nyitott szemmel: ki tudja, hogy mikor léptet elő hófehér paripán a herceged...

Csókol a Facér Pasi (itthonról)

Vissza a Facér Pasi oldalára