Más gondjaid vannak a pasikkal

Szia Facér Pasi!

Nem vagyok pasiváltogatós csajszi, sem cosmo-lány, sem pláza-görl, inkább "csak" egy mezei lány. 28 éves, akinek - akárhányszor csak hazalátogat a nagyvárosból - mindig elmondják, hogy már ideje lenne férjhez menni, gyereket szülni egyszóval megállapodni.

Nos, én úgy érzem nem találtam még meg, akit keresek. Hogy kit keresek? Az számomra is rejtély, de mihelyt megtaláltam, tudni fogom. És ezt nem Claire Kenneth-könyvekből és nem Romanából vagy Júliából szedtem, hanem úgy gondolom, ha nincs az embernek egy neki való párja a világban, akkor nincs semmi értelme a szerelemnek és talán - megkockáztatom - az életnek sem.

Nem voltam soha életemben szerencsés a pasikkal. Mindig voltak, de valahogy sosem volt az igazi. Amelyik fiú nekem igazán tetszett, annak soha nem kellettem. Amikor pedig megtetszettem egy fiúnak - jóképű volt mind - addig járt utánam, míg beleegyezően hagytam magam sodorni vele és az árral, de nem éreztem irántuk különösebb szenvedélyt. Soha nem vártam izgalommal, hogy mikor csókol meg, mikor fogja meg a kezem...

A szakmai életem mindig jól alakult, amit igazán akartam, mindig elértem. Pesti munkahely, Pázmány főiskola - kivéve a magánéletem. Kérdezem én: Ha nem vagyok bibircsókos, nem vagyok 120 kg, nem vagyok elviselhetetlenül ronda, akkor mi a probléma?

Üdvözlettel,Szilva - mint a gyümölcs :)

Kedves Szilva (mint a gyümölcs)!

Ahogy írod is, nem tudhatom a választ a kérdésedre. Tanácsot sem adhatok. Esetleg egy-két tapasztalatomat osztanám meg Veled. Ezek egyike az, hogy a férfiakban ugyan megmozdít valamit egy "pláza-girl" jellegű, holdjáróban fel-alá csücsörítő, drága-ostoba libácska, de az a valami nem gondolkodik tovább az esetleges aznap éjszakánál. Az olyan lányok viszont, kikben van szellem, egyediség, gondolatvilág, azok épp felvilágosultságuknál fogva tudnak olyan hangot megütni, amivel magukhoz láncolhatják a pasikat.

Ha Neked valamiért ez nem sikerül, akkor vagy nem vesznek észre (ez könnyen orvosolható, ha már tudod, hogy ez a gond), vagy félénkségből, félreértelmezett erkölcsből vagy bármilyen okból nem adod magad (ezen már nehezebb változtatni, de sok odafigyeléssel el lehet érni e téren is sikereket).

Ha egyik lehetőséget sem érzed igaznak, akkor nincs mese, várni kell az igazira, de vigyázz! Ha sokáig vársz rá, akkor az egyedüllétet is kockáztatod. Annál pedig még egy olyan pasi is jobb, akibe nem vagy végtelenül szerelmes. Nehéz a döntés: megalkuvás vagy nagy kockázat...

Csókol a Facér Pasi

* * *

Facér Pasi!

Én leginkább arra vagyok kíváncsi, hogy miért vagy Te Facér Pasi? És mi lesz akkor, hogyha benőzöl? Megszűnik az állásod? Munkanélkülivé válsz? Ezért inkább kerülöd a hölgyek társaságát, nehogy ez bekövetkezzen? No félre a tréfát!:-)

Rátérek a lényegre. Én egy szép, okos, kedves, és jólelkű, bár igen naiv lány vagyok. A pasik, akikkel eddig jártam, mind egytől egyig rendesen átvertek. Először minden szép és rózsaszín, aztán amikor egy idő után nyeregben érzik magukat, elkezdik azt gondolni, hogy ez már tutira megvan, ezért már nem kell semmit tenni, akkor elvesztem minden vonzerőmet, önértékelési zavaraim leszne,k és elhiszem nekik, hogy kövér és buta vagyok, aki takarodjon mosogatni...

Jaj-jaj mit tegyek? Hol egy fickó, aki engem akar, engem szeret és kényeztet???
Vivien

Kedves Vivien!

Valóban. Sok férfi bizony szereti az ismerkedés bizsergető érzését, ami sajnos elmúlik idővel. Ilyenkor sokat azt hiszik, hogy a kapcsolat romlott meg, vagy a lány nem érdekes már annyira, mint a kapcsolat kezdetén. Ez persze nagy tévedés. A férfi az ismeretlen lányt mindig tökéletesnek tartja (holott nincs ilyen nő), idővel azonban ráeszmél, hogy bizony neki sem "csipkés az összes alsóneműje". Ilyenkor a tapasztalatlan férfi elkedvetlenül, azt gondolja, hogy becsapták, holott ő csapta be saját magát. Ha szerelemről van szó, az persze más. Szeretni csak a hibáival együtt lehet valakit. Akinek nincs hibája, abba az ember nem lehet szerelmes. Az ilyen embert lehet tisztelni, imádni, de szeretni semmiképpen. A férfiak, akikről írsz, valószínűleg nem szerettek Téged, csak kedveltek, tetszettél nekik.
Viszont ne csüggedj! Mindenki megtalálja előbb vagy utóbb azt, aki szereti és akit viszontszeret. Sok szerencsét kíván Neked ehhez, és

Csókol a Facér Pasi

* * *

Helló, Facér Pasi!

Nekem csak egy szimpla kérdésem lenne, amire eddig még senki sem tudott választ adni: miért jó egy huszonéves pasinak egyszerre lányok ezreivel járni? Akik ráadásul tudnak is egymásról, tehát igazán jó nők nem nagyon lehetnek... Nos, ennyi.

Puszi: facér csaj

Szia, Kedves!

Az egyszerű kérdésre nagyon egyszerű lesz a válaszom is: hogy kipróbálja magát, hogy királynak érezhesse magát, hogy önbizalmat szerezzen. Ez - normális esetben - húszéves korig tart, akkorra ugyanis a legtöbb pasi már megismeri a lehetőségeit és a korlátait egyaránt. Még annyit tennék hozzá, hogy az egyáltalán nem számít, hogy az illető csaj jó nő-e, vagy olyan, hogy szerinted egy normális férfi bottal sem nyúlna hozzá. A mennyiség számít csak! Hogy érezhesse: minden csajt "fel tud szedni"! Ez ellen nincs segítség...

Idővel majd felnő, és férfivá cseperedik, mert ugye azt mondanom sem kell, hogy leveledben bemutatott srác még kisfiú...

Csókol a Facér Pasi

* * *

Helló Facér Pasi!

Jó lenne, ha segítenél abban, hogyan "válasszam le" a barátomat - aki már 35 éves és az anyjával él! - a mamáról. Anyuka aranyos, kedves, lakást vett neki - amit kiadtak -, és még mindig túl erős hatást gyakorol rá. Emiatt sok dologban elég határozatlan a barátom. Például velem is ambivalensen viselkedik, a közöny és a mély szerelem skáláján ugrándozva.

Én nagyon szeretem őt, de félek, nem mer mellettem dönteni, és nem tudom, hogyan viselkedjek ebben a helyzetben. Szeretem az édesanyját is, jószívű és kedves nő - ez az egy fia van, a férje korán meghalt -, csak nem megy a szerelem dupla csomagolásban.

Lehet ezt mondani valakinek: te még nem váltál le anyádról? Vagy ez durva lenne? Mit tegyek?

Szia Lányka!

Problémád elég tipikus, a megoldás ennek ellenére elég bonyolult. A legegyszerűbb lenne azt javasolnom, hogy mondj el mindent őszintén a barátodnak. Mondd el, hogy számodra a jelenlegi helyzet elviselhetetlen, hogy nem azt akarod, hogy "szakítson" az anyjával, hanem hogy 35 éves korára álljon a saját lábára, meg hogy mennyire szereted. Sajnos tisztában vagyok azzal, hogy nehéz úgy őszintének lenni, hogy azzal nyilvánvalóan fájdalmat ne okoznál a barátodnak.

Ugyanakkor el is kell, hogy szomorítsalak. Ha egy férfi 35 éves korában is úgy gondolja, hogy képtelen az édesanyja nélkül élni, akkor elég valószínű, hogy ezen élete - vagy az édesanyja élete - végéig nem is fog
változtatni. Vagy elfogadod, hogy ő soha nem lesz hajlandó választani az életében jelen lévő két nő között, vagy inkább keress mást magadnak.

Csókol a Facér Pasi

Vissza a Facér Pasi oldalára