Palló Gábor

V. Közös intellektuális vonások

A csoportnak bizonyos belső koherenciát biztosított, hogy tagjai gondolkodásában számos közös vonás alakult ki. Mi több: ezek olyan vonások, melyeket vissza lehet vezetni magyarországi gyökerekre. Éppen ezek az intellektuális tulajdonságok lennének azok, melyek révén a magyarországi kultúra hozzájárult az egyetemes tudomány fejlődéséhez. Megjegyzendő viszont, hogy ezek a vonások az egész csoportra érvényesek, de nem minden egyes tagra - egyéni kivételek mindegyik esetén találhatók.

7. ábra

Elméleti beállítottság.

8. ábra

Gyakorlatiasság

3. A modern területek iránti vonzódás és a kompetitivitás. A csoport tagjai az újonnan keletkezett, modern szakterületeken (radiokémia, biokémia, röntgen-szerkezetvizsgálat, kvantummechanika, magfizika stb.) érték el legfontosabb eredményeiket. Az itt végbemenő példátlanul gyors fejlődés óriási versenyt idézett elő. A fellendülő területek mindig több lehetőséget kínálnak az új eredmény elérésére, mint a klasszikus, megállapodott diszciplínák. Márpedig aki jó eredményt ért el, igen hamar szert tehetett tudományos hírnévre, vele esélyre, hogy állást kapjon az erősen hierarchizált német tudományos rendszerben, később Amerikában.

A magyar jelenség tudósai bevándorlók voltak, lényeges versenyhátránnyal a helyben nevelkedettekkel szemben. Számukra a modern területek a nyíltabb verseny lehetőségét kínálták. Másfelől a szorongásteli hazai környezetből magukkal hozták azt az érzést, hogy a puszta túlélés föltétele a kiválóság, nem elég csupán jónak lenniük valamiben.

4. Sokoldalúság. Többen értek el kiemelkedő sikereket szakmájuk igen különböző ágazataiban, kivált a matematikusok és a fizikusok. A vegyész Hevesy elsőrangú eredményeket mutatott föl a szervetlen kémiában, a fizikai kémiában, az analitikában, a geokémiában. Polányi foglalkozott kolloidikával, közgazdaságtannal, röntgenkrisztallográfiával, reakciókinetikával. Sokan szakterületüktől távoli tudományágakban is igen eredményesnek bizonyultak: például Szilárd a biológiában, Hevesy az orvostudományban. Többen vonzódtak a tudománytól távol eső más szellemi területek, például a különféle művészetek iránt: Teller, Orowan és Békésy egészen kiválóan zongorázott, sőt utóbbi kiemelkedő művészettörténész is volt.

5. Problémamegoldás és filozófia. A magyar jelenség tudósai szinte minden intellektuális probléma megoldása iránt szenvedélyesen érdeklődtek. Pólya és Lakatos magát a problémamegoldást fő kutatási témái közé sorolta. Ha szinte minden probléma érdekes, fontosságuk szerint prioritási sorrendbe kell állítani őket. A sorrend meghatározása filozófiai, világnézeti elkötelezettség függvénye.

Legtöbben nagyon érdekes művekben fejtették ki filozófiájukat. Lénárd, Wigner, Teller vagy Szent-Györgyi saját szakmájával kapcsolatban fogalmazott meg filozófiai reflexiót, de önálló rendszer kifejlesztésére nem vállalkozott. Gábor Dénes, Orowan, Szilárd és Szent-Györgyi a társadalom jövőjét fürkészte nem kevés aggodalommal. Pólya és Harsányi komoly filozófiai stúdiumok után fogott filozófiai munkásságba. Polányi és Lakatos viszont az aktív filozofálás felé fordult, és kiemelkedő eredményeket ért el műveivel.

Többségük gondolkodásmódját a szcientista pozitivizmus jellemzi. A tudomány és a tudósok kívánatos társadalomirányító szerepére vonatkozó nézeteik a jól ismert racionalista optimizmust követték: a tudomány eszközeivel minden létező probléma elvben megoldható, beleértve a politikai, társadalmi problémákat, az emberiség ésszerű jövőjének meghatározását.

6. Politikai elkötelezettség és aktivitás. Ez a sokoldalúsággal és filozofálási hajlandósággal összefüggő vonás tette a csoport több tagját közismertté a széles publikum előtt is. De csak a politizálási igény volt közös, a nézetek messze nem. Igaz, Lénárdot és Lakatos bizonyos korszakát kivéve minden tagot jellemzett a totalitarizmusellenesség, ami legmarkánsabban a második világháború alatti tevékenységükben nyilvánult meg: Kármán vezető szerepet vállalt az amerikai légierő fejlesztésében, Szilárd, Wigner, Teller és Neumann az atombomba létrehozásában. Magyarországon Szent-Györgyi antifasiszta pártvezető is volt.

Felléptek tehát a világtörténelem színpadára: a forró és a hidegháború időszakának jelentős formálóivá váltak, még akkor is, ha Szilárd, Szent-Györgyi és mások a fegyverkezés és a szuperhatalmak közötti viszony ügyében más elveket képviselt, mint Teller, Wigner és Neumann.

9. ábra