Manchesterben érvényesült a papírforma

Bár kikapott a Zalaegerszeg, nem érdemes bántani a fiúkat, hiszen hősök voltak: nem csak két hétig, hiszen a két héttel ezelőtti Zalaegerszeg-Manchester United mérkőzésre minden futballszurkoló örökre emlékezni fog. A visszavágón történtek ellenére is. De mi is történt augusztus 26-án, kedd este huszonegy óra tíztől huszonkettő ötvenötig a legnagyobb angol szentélyben, az Old Traffordban?

A Manchester a várakozásokkal ellentétben csak egyetlen csatárral kezdett, Van Nistelrooyra hárult a gólszerzés felelőssége, a budapesti találkozón szereplő Solksjaer helyett pedig Scholes kapott lehetőséget. Verón végül is ennek a taktikai módosításnak köszönhette, hogy a kezdőcsapatban kapott helyet, ugyanis ha Solksjaer kezd, akkor Scholes játszott volna a Budapesten gyenge teljesítményt nyújtó argentin posztján. Tavaly sokan és sokat kritizálták a MU egycsatáros játékát, talán nem véletlenül, hiszen egyetlen trófeát sem szerzett ekkor az angol klub. Egycsatáros játék ide vagy oda, kedd este igen csak megemberelték magukat a Vörös Ördögök.

Már az első percekben érezni lehetett, hogy az Old Trafford gyepén eltölteni kilencven percet nem egy leányálom. Az angolok azonnal magukhoz ragadták a kezdeményezést, és úgy tűnt, mintha a Puskás-stadionban kiválóan védekező Zete-játékosok meg lennének illetődve, mintha nem viselnék el azt a hatalmas terhet, amelyet a vállukon cipelnek immár két hete. Merthogy Magyarországon nem csak egy jó meccsre vagy egy parádézó MU-show-ra voltak kíváncsiak a szurkolók, hanem egy küzdelmes, mondjuk kettő egyes hazai sikerrel végződő derbire. Álmaink sajnos hamar szertefoszlottak. Mert ugye a hatodik percben lőtt Van Nistelrooy-gól után tudtuk: ez így még csak "egál", viszont amikor Beckham a tizenötödik percben huszonöt méterre lehelyezte a labdát Ilic kapuja elé, végigfuthatott bennünk a gondolat: "Két gól már túl sok." És sajnos napjaink talán leghíresebb futballistája igazolta, nem vette el az eszét még a hírnév és a híres (ex)énekes Victoria: olyan gólt lőtt, amely után valóban elcsendesedett az amúgy igen hangos és lelkes manchesteri ZTE-keménymag.

No de hol volt még ekkor a vége? Hat percet adtak Verónék a zalaegerszegi játékosoknak, hogy összeszedjék magukat, ám ez sajnos nem sikerült. Megintcsak Beckham villant - ezúttal egy beadással -, s amikor úgy érezhettük, ők is hibáznak (Scholes jóformán lukat rúgott a magyar tizenegyespont környékén), Urbán és Budisa is melléfogott vagy inkább -rúgott. A valóban Vörös Ördög pedig lecsapott kegyetlenül, három nullára alakítva az állást. Kár érte, mert így már két gól kellett volna a továbbjutáshoz.

Mondom, nekünk kellene két találat, de nem a Manchesternek, pedig sajnos ez történt. Bár az első félidőben Kenesei kétszeri villanását is feljegyezhettük, a második játékrész ott folytatódott, ahol az első abbamaradt. Giggsék visszavettek a tempóból, ezt azonban a budapesti önmagára nem igazán emlékeztető Bozsik-alakulat nem tudta gólra váltani. Ekkor viszont már mit sem láthattunk abból a nagyképűségből és flegmaságból, amit sokan megtapasztaltak a "futballistenek" magyarországi ittjártakor. Nem voltak flegmák, de - úgy, mint Koplárovics gólja után tizenhárom napig - idegesek sem. Lazán fociztak, ahogyan arra számítottunk, de amire nem vágytunk. Az egész Manchester feljavult, míg a Zete játéka ugyanennyit romlott az odavágóhoz képest...

Merthogy csak ezután jött a "finálé": a bíró - egyesek szerint jogosan, mások szerint nem - kiállította a labda felé futó s azt (Van Nistelrooyt arrébb rúgva) megszerző Ilicet. Az eredmény: egy piros lap és egy újabb tulipán-találat. S hogy még keserűbb legyen a szánk íze, a csereként beállt Solksjaer egy káprázatos labdaátvétel és csel után a magyar futballért rajongók szívébe döfött még egyet. Tragédiáról ennek ellenére badarság beszélni, hiszen ki ne tudná: a Manchester United jobb csapat, mint a Zalaegerszegi Torna Egylet. Viszont két hétig Urbán, Csóka, Szamosi vagy éppen (egyáltalán nem utolsósorban) Koplárovics nevétől volt hangos a futballvilág. Ezért mindenképpen dicséretet érdemel Bozsik József és nagyszerű együttese, amely az UEFA-kupában újra bizonyíthat.

Juha Pál