Lékó Péter Kramnyik szekundánsa lesz a világbajnoki döntőn

Bonnban október 13-án tartják meg a címvédő Viswanathan Anand és az orosz exvilágbajnok Vlagyimir Kramnyik 12 játszmás világbajnoki döntőjének ünnepélyes megnyitóját, majd a sorsolást. A párharc első partiját másnap játsszák. Bonnban 1,5 millió euró a díjalap, amelyet egyenlő arányban osztanak meg a küzdő felek között. Anand a mexikói nyolcfős, kétfordulós világbajnoki versenyen végzett az első helyen, de a szabályzat visszavágó jogot biztosított a korábbi világelsőnek, Kramnyiknak. Az orosz exvilágbajnok a meccs előtti interjújában bejelentette, hogy három hivatalos szekundánsa az orosz Szergej Rublevszkij, a francia Joel Lautier és Lékó Péter!

A FIDE 1947-es kongresszusán döntöttek, hogy Aljechin halálával megüresedett világbajnoki trónusért a kor legjobb hat sakkozója négyfordulós körversenyt játszik. Az amerikai Fine visszalépésével az öt nagymester végül "ötmenetes" versenyben döntötte el a világbajnoki cím sorsát.

Az első két fordulót Hágában játszották, majd a befejező három kört pedig Moszkvában. Mihail Botvinnik a várakozásnak megfelelően nagy fölénnyel végzett az élen, a sakkozás hatodik világbajnoka lett. Szmiszlovot 3-2-re, Kereszt 4-1-re, Reshevszkyt 3,5-1,5-re és Euwet 3,5-1,5-re győzte le, tíz nyerés és 8 döntetlen mellett két partit vesztett. A végeredmény: 1. Botvinnik 14, 2. Szmiszlov 11, 3-4. Keresz és Reshevszky 10,5, 5. Euwe 4 pont.

A Nemzetközi Sakkszövetség a világbajnoki meccsverseny kiírásakor szabályozta, hogy a világbajnoknak minden harmadik évben párosmérkőzésen kell megvédenie címét a világbajnok-jelöltek versenyének győztesével. (Később világbajnok-jelölti páros mérkőzéseket játszottak.) Az első ilyen tornát 1950-ben Budapesten rendezték meg.

A tíz résztvevős versenyt holtverseny után Bronstein nyerte meg, egy évvel később Botvinnikkel 12-12-re végzett, a döntetlen eredmény a címvédőnek kedvezett. A 24 játszmás mérkőzésen Bronstein a 22. parti után még vezetett, de Botvinnik egyenlített, tíz játszma dőlt el a meccsen. Bronstein ragyogó stratégiai megoldásokkal elkápráztatta a sakk híveit, a végjátékokban azonban megdöbbentő pontatlanságokat követett el.

Három évvel később Botvinnik párharca Vaszilij Szmiszlovval is döntetlennel zárult, hét-hét győzelmet könyvelhettek el. 1957-ben ismét Szmiszlovval csatázott, kihívója a nyolcadik parti megnyerésével ragadta magához a vezetést, és 12,5-9,5-ös meggyőző győzelmet aratott, hat nyerés mellett háromszor szenvedett vereséget.

Az akkori szabály szerint Botvinniknek joga volt visszavágóra, és egy év múlva 12,5-10,5-es győzelemmel visszahódította a világbajnoki címet. A sakkvilágot egy ifjú titán káprázatos támadásvezetése, intuíciós áldozatai hozták lázba.

Mihail Tal a jugoszláviai világbajnok-jelöltek versenyének megnyerésével Botvinnik kihívója lett. A 39 éves címvédő tökéletes technikára épített stílusa nem bírt a 24 éves "rigai varázsló" viharos akcióival. Tal 12,5-8,5-ös győzelemmel (+ 6, - 2 ) a sakkozás nyolcadik világbajnokaként ünnepelték. Botvinnik azonban nem adta meg magát, ellenfelére tökéletesen felkészülve, hatalmas akaraterővel visszahódította az elvesztett címet. A betegséggel is küszködő Tal ellen 13-8-ra nyert. A 21 partiból 15 végződött döntéssel!

Botvinnik pályafutása utolsó világbajnoki döntőjét 1963-ban vívta, Tigran Petroszjan 12,5-9,5-ös győzelemmel végleg megfosztotta címétől, az új szabályok már törölték a visszavágó mérkőzést. Maradandót alkotott játszmáinak elemzésével. Könyörtelenül rámutatott saját és az ellenfél hibáira is, minden erejével az igazságot kereste.

A Botvinnik-sakkiskolában számos tehetség bontogatta szárnyait, legismertebb tanítványa Garri Kaszparov volt. Vlagyimir Kramnyik is élvezhette a szakmai támogatását.