Képes lehet a vb-bravúrra a kéziválogatott

Utoljára hat éve fordult elő, hogy a magyar férfikézilabda-válogatott bejutott a legjobb nyolc közé az aktuális világbajnokságon. A portugáliai bravúr akkor olimpiai kvalifikációt eredményezett. Az idei vb során ekkora tét nem nyomja a játékosok vállát, de tény, a nevek alapján az utóbbi évek legjobb csapata utazik Horvátországba, így nem elképzelhetetlen, hogy sikerül teljesíteni a kitűzött tervet. Az esetleges elődöntőbe jutás szenzációszámba menne, de egyáltalán nem irreális vágyálom.

A magyarok ágán, a B csoportban három egykori világbajnok egymás ellen, egymás között döntheti el a továbbjutó helyeket. De talán nem túlzás azt állítani, az dönti majd el az első három hely sorsát, hogy a negyedik legerősebbnek tartott Dél-Korea ellen ki nem veszít pontokat. Mert bizony az ázsiaiak nemcsak a hölgyeknél veszélyesek, az olimpián például Dániát és az ezüstérmes Izlandot is legyőzték.

A legnagyobb favorit persze a házigazda Horvátország, amely Blazenko Lackovic, Petar Metlicici és Ivano Balic vezérletével bárkit képes legyőzni. Ráadásul nemcsak Splitben, de Zágrábban is teltháznyi fanatikus közönség biztatja majd az együttest.

Spanyolország 2005-ben meglepetésre lett világbajnok, de az erősségét jelzi, hogy a tavalyi, pekingi bronzmérkőzésen éppen a horvátokat verték. Valero Rivera kapitány elsősorban bevált embereknek szavazott bizalmat, így hiába honosíttatta magát Sterbik Árpád, az olimpia után ezúttal is kimaradt a keretből - a veterán Barrufet, Hombrados kettőst nem tudta kiszorítani.

(Tegyük hozzá, két leendő középdöntős ellenfelünket utolsó egymás elleni mérkőzésünkön megvertük. A horvátokat a veszprémi Eb-selejtezőn 30-28-ra, a spanyolokat a tavalyi Eb-nyitányon 35-28-ra!)

Amíg a két csapatnak vannak világbajnoki esélyei, Svédországnak kevésbé. Igaz, az aranygeneráció két csillaga, Ola Lindgren és Staffan Olsson már edzőként bizpnyíthatja, jó döntés volt rájuk bízni a nemzeti csapat irányítását. Kuba és Kuvait látatlanban is az alsóház közelmeire, azaz az Elnök-kupára készülhet.

A C csoport igazi halálcsoport, itt akár még komoly meglepetés is történhet a továbbjutás tekintetében. Algéria az egyetlen, amelyik talán kilóg a sorból, s a szakírók nem sok esélyt adnak Macedóniának és Tunéziának sem, noha a világ egyik legjobb jobbátlövőjét, Kiril Lazarovot soraikban tudó európaiak és a Montpellier-ben légióskodó Wissem Hmammal felálló afrikaiak simán beleszólhatnak a továbbjutásba.

Oroszország már régen nem az a félelmetes ellenfél, de Igropulóval, Rasztvorcevvel még mindig legyőzhet bárkit, Németország világbajnokként, de Heiner Brand kapitány szerint is jóval szerényebb reményekkel érkezik Horvátországba, míg a lengyel válogatottat testközelből ismerhetjük, a Hajdu-csapat hónap elején simán verte az együttest Plzenben.

A D csoportból Brazília és Szaúd-Arábia lóg ki (igaz, ha a 2003-as vébére gondolunk, éppen arab barátaink lőttek tovább bennünket egészen az olimpiáig...), azaz a három továbbjutó helyre Afrika legjobbja, Egyiptom, az Európa-bajnok Dánia, illetve Norvégia és Szerbia pályázik.

Ha tippelnünk kellene, azt mondanánk, Dánia helye biztos a középdöntőben, Norvégia és Egyiptom közel azonos erőt képvisel, míg Szerbia kellemetlen ellenfél lehet. Ahogy a vajdasági Magyar Szó fogalmazott, nagy kérdés, hogyan sikerül megoldani a kapusposztot, ugyanis Sterbik Árpád spanyol, Nenad Puljezevic pedig magyar lett, így Jovica Cvetkovic kapitány a koperi Cimos kapusának, Darko Stanicnak és a spanyol Torrevieja portásának, Dimitrije Pejanovicnak szavazott bizalmat.