A fejlesztések hozzájárultak ahhoz, hogy az 1986-ban csatlakozó két dél-európai ország jelentős mértékben felzárkózott az uniós átlaghoz. Spanyolországban az egy főre eső gazdasági teljesítmény 1986 és 1999 között a 15 EU-tagország átlagának 71 százalékáról 82 százalékára nőtt.
A Magyarországhoz lélekszámában, területében és induló fejlettségi szintjében nagyon hasonló Portugália fejlődése még látványosabb. 1986-ban az egy főre jutó portugál gazdasági teljesítmény alig haladta meg a 15-ök átlagának felét (annak 55 százalékán állt), 1999-re már elérte az átlag 76 százalékát. Az infrastruktúrális fejlesztéseknek köszönhetően a közutakon az utazási idő Spanyolországban 10-20 százalékkal, Portugáliában 20 százalékkal csökkent - derül ki a Miniszterelnöki Hivatal EU Kommunikációs és Koordinációs csoport adataiból.
Míg Spanyolország és Portugália az infrastruktúrális fejlesztésekre fordította a támogatások legnagyobb részét, addig Írország fejlesztési modellje elsősorban a képzésre helyezte a hangsúlyt.
Az Európai Unió támogatási rendszerét öt pénzügyi alap finanszírozza. A legfontosabb a Regionális Fejlesztési Alap (ERDF), amit 1975-ben hoztak létre. A második az Európai Szociális Alap (ESF), a harmadik a mezőgazdasági EAGGF-Orientációs Alap, a negyedik a halászati alap (FIFG), végül az ötödik az 1993-ban létrehozott Kohéziós Alap, ami a legkevésbé fejlett négy tagállamot finanszírozza.
A támogatásoknak három alapvető célkitűzésük van:
1. Azon régiók fejlődésének támogatása, melyek egy főre jutó GDP-je kevesebb, mint a közösségi átlag 75 százaléka. Magyarország egész területe jelenleg ilyen.
2. A gazdaságszerkezeti nehézségekkel küzdő területek támogatása, ahol az ipari foglalkoztatás az EU átlagot meghaladja ugyan de a munkanélküliség, vagy a foglalkoztatás visszaesése tartósan nagyobb az EU átlagnál.
3. A szociális alapból oktatási, képzési és munkáltatói rendszer támogatása.
Az Unió pénzügyi támogatásai 90 százalékban nemzeti szintű kezdeményezéseken alapulnak, vagyis az uniós támogatásoknál a nemzeti forrásoknak, a kormánynak, önkormányzatoknak is hozzá kell járulni, általában 25-50 százalékkal a projektek megvalósításához. A területfejlesztési programok előkészítését, finanszírozását, és végrehajtását az érdekelt felek közösen végzik. Fontos szempont az uniós támogatásoknál egy adott terület egészének fejlődését befolyásoló célkitűzések támogatása és az, hogy a pénzeszközök a leginkább rászorult régiókba irányuljanak.