Olimpia kvótákért a kézilabda-vébén

December 2-14-e között Horvátország ad otthont a 16. nőikézilabda-világbajnokságnak. Egy évvel az olimpia előtt a kvalifikáció jegyében lépnek pályára a csapatok, többek között a magyar válogatott, amely a szövetség célkitűzése alapján az első ötbe kell, hogy kerüljön. Ám már a csoportellenfelekkel szemben sem lesz könnyű a Mocsai-tanítványoknak. Nézzük, az [origo] milyen esélyeket ad a vb 24 csapatának!

Ha az A csoport esélyeseit vizsgáljuk, azt kell mondani, a papírforma szerint négy csapat pályázhat a három továbbjutást jelentő helyre. Talán nem haragszik meg Dél-Amerika és a távoli kontinens, Ausztrália képviselője, de a kézilabdasport jelenlegi állapotát vizsgálva, a két gárda esélytelenként indul a világbajnokságon.

A brazilok szakvezetője, Alexandre Trevisan Schneider többek között arra is panaszkodott, hogy a felkészülés rövidsége és a zsúfolt program miatt rengeteg gonddal kellett megküzdeni. A válogatott számára a Santo Domingó-i olimpiai selejtező volt a legfontosabb, de a bajnokság is csupán november 8-án zárult. A csapatban akad pár ismerős, a legtöbbet a Hypo légiósát, Daniela Piedadét láthattuk magyar pályán, de jól cseng Európában Chana Masson (Ferrobus Mislata, spanyol) és Carolina Amorim (Eurostandard Szkopje) neve is.

Az ausztrálok az esélytelenek nyugalmával készülnek meglepetésre, s ha azt vesszük, hogy az utóbbi évek edzői fejlett kézis kultúrából érkeztek, akár történhet is csoda. A csapat még a magyar válogatott jelenlegi másodedzőjének, Marczinka Zoltánnak irányításával vívta ki a vb-szereplés jogát, a jelenlegi szakvezető, Niklas Harris pedig Svédországból érkezett a távoli kontinensre. A tréner úgy véli, az utóbbi évek fejlődése már látszani fog a csapat játékán. A keret legmagasabb játékosa a 180 centis Jovana Milosevic, rajta kívül még jó pár délszláv és skandináv nevű kézilabdázó lép majd pályára Splitben.

Bár kissé lesajnáljuk a két gárdát, azért meg kell jegyezni, bizony betölthetik a mérleg nyelvét a csoportban. Mert ha most előre fogadni kellene a továbbjutók kilétére, bizony nehéz helyzetbe kerülnénk, már csak azért is, mert a másik négy együttes közel egyforma erőt képvisel. Az eredményeket figyelembe véve talán Franciaország és Szerbia-Montenegró emelkedhet ki, az Eb- és a vb-bronzérmes hajszálnyival talán esélyesebb.

A gallokat jól ismerhetjük, a magyar válogatott évek óta együtt készül velük, s ha máshol nem, a káposztásmegyeri AstraZeneca-kupán láthattuk erejüket. Olivier Krumbholz szövetségi kapitány nem véletlenül jegyezte meg, csapata nagyon jó úton jár egy kimagasló vb-eredmény felé. A csapatba visszatértek a sérültek, évek óta a legerősebb összeállításban szerepelhet az együttes, olyannyira, hogy a kimaradók között található a remek idényt produkáló koldingi átlövő, Nodjialem Myaro is. A franciák 15 játékost neveznek a tornára, Myaro tehát még reménykedhet, hogy befér a csapatba. Ami meglepő: az utolsó napokban kétszer is megmérkőztek csoportellenfelünkkel, Szlovéniával, s egy vereség mellett mindössze egy 23-23-as döntetlenre futotta csak erjükből.

A szerbek a meranói harmadik helyet minimum megismételni szeretnék, s mintha hájjal kenegetnék őket, úgy emlegetik a horvát Renata Hodak kijelentését, miszerint, a dán, norvég, francia, magyar kvartett mellett az egykoron Jugoszlávia néven futó együttesnek van a legnagyobb esélye az aranyéremre. A dániai légiósokkal megtűzdel csapat kétarcúságát mi sem bizonyítja jobban, mint az ukrajnai Turcsin-kupa, ahol a házigazda, majd a kínai válogatottól is vereséget szenvedtek Zoran Ivic tanítványai, a világbajnok oroszokat viszont 23-22-re legyőzték.

Nem panaszkodhatnak a horvátok sem, akik ugyan elveszítették a rendezés jogát Hollandiával szemben a 2000-ben rendezett IHF-kongresszuson, ám a németalföldiek visszalépésével átvállalták a rendezés hálás szerepét. Nem tudni, mi várható a világbajnokságon, a helyi szövetség egyik illetékese úgy fogalmazott, kicsi csúszásban vannak, s a nemzetközi szövetség sem ad meg minden segítséget, ám maga a válogatott jól választotta meg ellenfeleit a felkészülés során.

November elején a hazai környezetben rendezett kupát megnyerték, legyőzve Macedónia (27-26), Ukrajna (31-27) és Lengyelország (33-26) legjobbjait, a torna legjobb kapusa Barbara Stancin, legjobb játékosa pedig Ljerka Vresk lett. A hónap végén két Szlovánia elleni meccs következett, ezeket Hodakék szintén megnyerték (29-20, 36-29), azaz a lehető legjobb formában várhatják a december 2-i rajtot.

A sötét ló szerepét a négy esélyes közül a spanyolok töltik be, az ibériaiak titokban akár meglepetést is okozhatnak. Az AstraZeneca-kupán már megmutatta az együttes az erejét, a tornagyőzelem során széles taktikai repertoárjukat felvonultatva félelmetes ellenfelelt ismerhettünk meg Jose Francisco Aldeguer együttesében. A kapitány ráadásul vagy túl optimista vagy tud valamit, mindenesetre úgy nyilatkozott, a lengyelek elleni selejtezőn megmutatták, milyen erőt képviselnek, s hogy ott a helyük az olimpián. Sőt, akár a világbajnoki címre is esélyesek lehetnek, ha kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtanak.

Egyelőre ezt nem sikerült állandósítani, a hét végén a Spanyolországban edzőtáborozó hollandokkal kétszer is megmérkőztek, s amíg pénteken 30-17-re legázolták a németalföldieket, addig egy nappal később 24-20-ra kikaptak tőlük.