A védelem és a csatársor gyenge Cottbusban

Az Energie Cottbust az elmúlt két évben mindig a kiesőjelöltek közé sorolták, ám a Bundesliga "legmagyarabb" együttese mindkét alkalommal bennmaradt a Bundesliga 1-ben. Az idén nyáron a keletnémet csapat papíron alaposan megerősítette keretét, és egyes szakírók még azt sem tartották elképzelhetetlennek, hogy az Energie a középmezőnyben végez majd. Hat forduló után azonban nagyon úgy tűnik, hogy a cottbusiaknak az idén is a kiesés ellen kell küzdeniük.

Középhátvédkérdésben is egy magyar focista volt eleinte előnyben, a brazil Vragel da Silva és Sebők Vilmos között ugyanis Geyer szíve szerint a volt újpesti labdarúgót választotta volna. A tréner szerint Sebők játéktudása kétségtelenül nagyobb, mint vetélytársáé, ám mindez nem mindig elég ahhoz, hogy valaki a csapatba kerüljön.

Sebőkkel szemben elsősorban az volt a mester kifogása, hogy hozzáállása nem megfelelő: túlságosan is könnyelmű, arrogáns, nem látszik rajta, hogy minden idegszálával a győzelemre törekedne, testbeszéde nem megfelelő. Ezt nemcsak a tréner érzékelte, hanem a drukkerek és a csapattársak is (Sebők sohasem számított közönségkedvencnek a Freundschaft-stadionban, a Bayer Leverkusen elleni egyenlítő találata után például szinte kifütyülték), akik szintén nem szimpatizáltak vele. Talán az is jellemző adat, hogy a bajnokság előtt készült csapatfotóról egyedül a magyar hátvéd hiányzik.

Miután Sebőkkel a védelem tengelyében az együttes a VfL Bochumtól öt, majd hazai pályán a Hansa Rostocktól négy gólt kapott, Geyer úgy döntött, hogy a futballistát a békesség kedvéért kiteszi az első csapat keretéből: ha a csapattársak nem fogadják el, akkor nem érdemes játszatni. A középhátvéd posztja így Da Silváé lett, akivel azonban a hátsó alakzat továbbra is rendkívül sebezhető: a Cottbus kapta a legtöbb gólt hat forduló alatt.

A bekapott gólok számánál már csak az elért találatok mennyisége az elkeserítőbb, annál is inkább, mert a nyári igazolások után mindenki azt gondolta, hogy a támadórészlegben a bőség zavara áll majd elő.

Az előző idény teljesítménye alapján a bosnyák Marko Topic pozícióját a kezdő tizenegyben senki sem kérdőjelezte meg, a fennmaradó helyre azonban hatan pályáztak: a nyáron szerződtetett Juskowiak mellett a közönségkedvenc Franklin, a nagy tehetségnek tartott Lars Jungnickel, valamint Thomas Reichenberger, Markus Feldhoff és Brasilia.

Utóbbi gyorsan kikerült a pikszisből, Sebőkkel együtt az ő kontraktusát is felbontották, a többiek közül azonban egyik focista sem nyújtott olyan teljesítményt, ami alapján Geyer állandó jelleggel megbízhatott volna benne.

Mindannyian kaptak több-kevesebb játéklehetőséget, de egyedül Jungnickel lőtt gólt, így jelenleg ő van helyzeti előnyben. Az azonban nem véletlen, hogy a klub szerződtette a brazil származású, ám a német válogatottban is szerepelt Paulo Rinket, akinek a nyár óta nem volt klubja. A Bayern München ellen Rink azonnal a kezdő tizenegyben kapott helyet, gólt szerzett, és messze kimagaslott a csapatból, ám használható labdák híján egymaga nem sok mindent tudott kezdeni.

A kilátások tehát nem valami jók a Cottbus számára, ám az Energie-t sohasem szabad előre leírni. A 2000-2001-es szezont újoncként még rosszabbul kezdte a gárda, hat forduló alatt mindössze három pontot szerzett, mégis bennmaradt. Az előző idényben a cottbusiak egy 14 mérkőzésből álló nyeretlenségi szériát produkáltak, ám végül nem estek ki. Az előjelek most sem mellettük szólnak.