Állandósult a Serie A élmezőnye
1900. január 01. 00:00
Az Internazionale utoljára 1998-ban végzett ilyen előkelő helyen a Serie A-ban, ám a drukkerek, és főleg az elnök, Massimo Moratti kudarcként élték meg, hogy a csapat "csak" második lett, vagyis ismét lecsúszott az aranyéremről, amelyre 1989 óta áhítoznak az egyesületnél.
A legfőbb bűnbaknak a trénert, Héctor Cúpert kiáltották ki, és kétségtelen, hogy a szakvezetőnek megvoltak a maga rossz döntései, de azt mondani, hogy túlságosan is defenzív felfogásban küldte volna pályára együttesét, elég nagy csúsztatás: a bajnokságban ugyanis az Inter szerezte a legtöbb találatot a Juventusszal holtversenyben. Mindkét csapat 64 gólt ért el, ám a milánóiak héttel többet kaptak, vagyis a "bukás" okai inkább a védelemben kereshetők.
Cúpernek a rengeteg sérüléssel nem volt szerencséje, olyan alapemberek dőltek ki hosszabb-rövidebb időre a sorból, mint Almeyda, Crespo, Cristiano Zanetti, Materazzi vagy Coco. Ezzel együtt természetesen a mesternek is megvan a maga felelőssége a "kudarcban", az Inter problémája elsősorban a túlságos Vieri-függőség volt (persze, a támadó alig tudott együtt játszani Crespóval, mert hol egyikük, hol pedig másikuk volt sérült), valamint az, hogy a rangadókon képtelen volt pontot, pontokat szerezni. A Juve-Milan-Lazio-Roma kvartettből egyiket sem tudta megverni a gárda.
A Cúper távozását követelők azonban meglehetősen gyorsan elfeledkeztek arról, hogy az argentin mester érkezése előtt az Inter három éven keresztül nem tudta kvalifikálni magát a Bajnokok Ligájára, Cúperre viszont ez két szezon alatt kétszer jött össze - nem is beszélve a nemzetközi kupákban játszott két elődöntőről.