Ruud Gullit, a csapat 42 éves szakvezetője - némiképp a nemzetközi szokásokra fittyet hányva - kedélyesen elcsevegett a magyar újságírókkal.
- Emlékszik arra a 18 évvel ezelőtti világbajnoki selejtező mérkőzésre, amelyen Hollandia Van Basten góljával Budapesten győzött 1-0-ra?
- Nem nagyon, ugyanis azon a meccsen én nem játszottam.
- Milyen érzés edző létére a küldöttség leghíresebb tagjának lenni? Az újságírók önt keresik, nem a játékosait...
- Tudom, ezt már megszoktam, de bízom benne, hogy rövid időn belül a játékosaim is ugyanolyan híresek lesznek, mint jómagam. Főleg, ha jól és sikeresen játszanak az UEFA-kupában.
- Mit vár a holnapi mérkőzéstől?
- Azt, hogy nagyon jó összecsapás lesz, erős ellenfélre számítunk.
- Mit tud a Ferencvárosról?
- Láttunk néhány videót a csapatról, tanulmányoztuk őket.
- És mi volt a benyomása?
- Jó csapat!
- A vasárnapi, alkmaari 4-1-es vereség nem törte össze a csapatot?
- Nem, mert - bármennyire is hihetetlen - nagyon jól játszottunk, s ezt nemcsak én mondom, hanem a semleges megfigyelők is. Nem volt szerencsénk, nem adott meg egy tiszta tizenegyest a javunkra a bíró, az ellentámadásból pedig - miközben a mieink a reklamálással törődtek - gólt rúgott az ellenfél. Nem is beszélve a két piros lapról, amivel szintén bennünket sújtott a játékvezető.
- Mit szól ahhoz, hogy nem Babos Gábor a magyar válogatott kapusa?
- Szerintem Babosnak a válogatottban a helye, egy félreértés miatt orrolt meg rá Matthäus kapitány. De hát ez nem az én dolgom, azt viszont tudom, hogy a Feyenoordban bérelt helye van.