Vágólapra másolva!
A magyar labdarúgásban nagyon sokáig nem lehetett külföldre igazolni legálisan, majd a későbbiekben csak egy bizonyos életkor és válogatottságszám elérése után szerződhetett profiklubba az itthon játszó labdarúgó. A rendszerváltás után aztán megszűnt ez a tilalom, és megfelelő ajánlat esetén bárki idegenlégiósnak állhatott, aminek köszönhetően megkezdődött a magyar focisták külföldre áramlása. Az első fecskék már a nyolcvanas évek elején elindultak, de a folyamat csak a kilencvenes években indult be.

Az FC Portón kívül még egy olyan együttes volt Európában, amely magyar játékosának, sőt, játékosainak köszönhetően aranyérmet tudott nyerni: a ciprusi APOEL Nicosia soraiban három honfitársunk is szerepelt, Kovács Kálmán, Kozma István és Kiprich József együtt igazolt Aphrodité szigetére.

A trió vezérletével a nicosiai gárda veretlenül végzett az élen, ráadásul a kupagyőzelmet is begyűjtötte, és bár egyik magyarra sem lehetett panasz, a legjobb teljesítményt Kiprich nyújtotta, aki 24 bajnokin 25 alkalommal volt eredményes (amivel természetesen gólkirályi címet szerzett), és a kupadöntőn is betalált. Mivel a csapat az előző szezonban is bajnok volt, így a magyar focisták a BL selejtezőjében is szerepelhettek, ahol az azeri Nyeftcsi Baku kiverése után a spanyol RC Deportivo volt az ellenfelük, és a hazai gól nélküli döntetlent követően idegenben (ahol mindhárom honfitársunk a kezdő tizenegyben szerepelt) 8-0-ra kaptak ki.

Ausztriában az Admira Wacker csatársorát Klausz László és Christian Mayrleb alkotta, és a magyar támadó végül hat gólig jutott (társa nyolcszor volt eredményes), a csapat pedig, ha osztályozóval is, de bennmaradt a legjobbak között.

Détári Lajos viszont csak négy mérkőzés erejéig maradt a svájci Neuchatel Xamaxban (háromszor a bajnokságban, egyszer pedig az UEFA-kupában a Crvena Zvezda ellen lépett pályára), így nem sokat játszhatott együtt a román támadóval, Viorel Moldovannal, aki akkoriban szintén a klub alkalmazottja volt.

Máltán is akadt honfitársunk az egykoron a válogatottban is szerepelt Lovász Ferenc személyében, aki a St. Patrick együttesében 17 találkozón lépett pályára, és egy gólt ért el - az együttes ki is esett a legjobbak közül.

Finnországban csak Gruborovics Tibor maradt hírmondónak, aki hetedik szezonját húzta le az MP együttesében, és immár csak kiegészítő embernek számított, csupán 12 mérkőzésen vetették be - a csapat sztárja az albán származású Shefki Kuqi volt már ekkoriban.

A vizsgált szezonban hosszú idő után ismét volt Törökországban is légiósunk, mivel Petry Zsolt elfogadta a Genclerbirligi ajánlatát, és természetesen ő számított az első számú kapusnak az együttesnél. A gárda végül a kilencedik helyen fejezte be a bajnokságoz, és Petry valószínűleg maga sem hitte volna, hogy a szezon során két bajnokin bevetett fiatal csapattárs Ilhan Mansiz hat év múlva mekkora sztár lesz majd.

Összeállította: Harmos Zoltán

Mindent egy helyen az Eb-ről